A magyar kormány 2011-ben fogadta el a civil törvényt, amely magába foglalja a civil szervezetek működésére, beszámolási kötelezettségeire, valamint az állami támogatásaira vonatkozó rendelkezéseket. Ennek nyomán jött létre az ún. Civil Információs Centrumok országos hálózata 19 megyében és a fővárosban.

Az indoklás az volt, hogy az országban működő civil szervezetnek szakmai támogatásra lenne szüksége. A rendszer úgy épült fel, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázatán olyan civil szervezetek (egyesületek vagy alapítványok) indulhattak, melyek közhasznú jogállással rendelkeztek, többéves civil szakmai tapasztalattal bírtak, képesek voltak megyei szintű szolgáltató feladatokat ellátni, illetve rendelkeztek irodával, infrastruktúrával és szakértői háttérrel. A feladatuk a jogi és pénzügyi tanácsadás, képzések és szakmai rendezvények szervezése, civil adatbázisok és dokumentációk létrehozása, illetve a civil, önkormányzati és gazdasági szektor közötti együttműködések ösztönzése lett. (2020-ban a rendszer névváltoztatáson ment keresztül; információs központok helyett Civil Közösségi Szolgáltató Központok alakultak, amit azzal indokoltak, hogy a résztvevő szervezetek szakmai képzéseket, közösségépítő programokat, mentorálást is végeznek. Az irányítás átkerült a Miniszterelnökséghez. A szolgáltató központok működését az állam fedezi évi több tízmillió forint értékben.)