Horváth Zita: Szállóigévé vált a XIV. Lajos francia királynak tulajdonított, de a valóságban soha el nem hangzott mondat: „Az állam én vagyok”. A viccet félretéve, nem szeretném megmondani az államnak, hogy mit kellene tennie, én a saját tapasztalatomat tudom megosztani Önökkel. A modellváltás vitathatatlanul egy túlpolitizált környezetben ment végbe 2020-2021-ben. A politikát le kell hántani a rendszerről, és kizárólag szakmai alapon kell gondolkodni a jövőről. A felsőoktatás évszázadok óta autonóm intézmény, amelyben a legfőbb döntéshozó szerv a szenátus. A testület szerepét a jogszabályokban hangsúlyosan meg kell jeleníteni, bárhogy is alakul a működési modell. A visszaállamosítást viszont nem tartom jó iránynak, az egyéves költségvetési szemlélethez való visszatérés megítélésem szerint visszalépést jelentene. Ha nem tudunk pénzügyi eredményt felhalmozni, nem marad forrás a jövő tervezésére sem.
Ha a visszaállamosítás Ön szerint rossz irány, mi lenne a jó megoldás?
Horváth Zita: Tele van a világ alapítványi egyetemekkel, alapítványi működéssel, viszont ennek a szabályszerűségét kell úgy lefektetni, hogy az egyetemi polgárok is úgy érezzék, nem csorbulnak az önrendelkezési jogaik. Szerintem fontos lenne, hogy az alapítói jogok visszakerüljenek az államhoz. Jelenleg ugyanis az alapítói jogok a kuratóriumoknál vannak, ami azt jelenti, hogy sem az államnak, sem az egyetemi közösségnek nincs beleszólása a kuratórium működésébe. Ez valóban csorbítja az egyetemi autonómiát. Az elmúlt öt-hat év mérlege egyébként kettős: a hátrányok mellett számtalan olyan eredményt értünk el, ami egyértelműen a modellváltáshoz köthető.
minap.hu
Egy válasz
Tényleg Zita? Nem tartod annak? Ez szörnyű.És ezt a Innovatív Zala – Digitális – High tech Magyarországért Polgári Körben együtt találtátok ki vagy saját gondolat?