„Orbán Viktor általános politikai közszereplésében egy-másfél év van benne, ahogy jelen állás szerint látom, hallom, és ahogy ő maga családon belül is gondolkodik erről” – jelentette ki a parlament alakuló ülését kísérő élő műsorban Zárug Péter Farkas politikai elemző. Állítása szerint, bár ő maga nem volt jelen ezeken a beszélgetéseken, van olyan információja, hogy Orbán „már csak levezeti az osztozkodásokat”. Az alapkérdés szerinte az, hogy a bukott miniszterelnök „politikailag egzisztálhat-e tovább abban a pozícióban, mint amilyet elfoglalt 2006-2010 között, vereség után, ellenzéki oldalon. Valószínűleg nem”. A jövőjét az is ellehetetlenítheti, hogy a Tisza visszamenőlegesen is két ciklusban akarja korlátozni a miniszterelnökséget.
„Tudnék amellett érvelni, hogy igazából egy 28 éves korszak ért véget, amikortól kezdve, 1998 óta Orbán Viktor az egyes számú politikai szereplő Magyarországon, még az ellenzékben töltött évei alatt is. Vagy egy 36 éves korszak ért véget. Arra gyanakszom, hogy az lesz a történelmi megítélés, hogy az 1990-2026-ig tartó korszak volt egy nagy egység, és ez a cezúra” – értékelte az április 12-én történteket a műsor nyitásaként másik vendégünk, László Róbert, a Political Capital választási szakértője. „Nagyon sok minden tovább megy majd, az állammodell szempontjából ma csak a csúcsát veszi birtokba ez az új kormányzat. Mellette az országgyűlésnek óriási többsége van. Ezzel nagy mozgástere van ennek a kormánynak, de az alatta lévő államgépezet még Orbán gépezete” – egészítette ki gondolatát Zárug Péter Farkas politikai elemző.
2 Responses
Felesleges a szarházira sok szót vesztegetni.Ahogy tegnap a saját sajtóját hátbaszúrta,az igazi kultúremberre vall és jó taktikai érzékről tanúskodik…Pár hónap és a saját volt emberi fogják agyonverni valahol…
„… és mind arra jutottunk, minden alkalommal, hogy nekünk hiányzik egy egészséges nacionlizmus. Hogy jó lenne büszkének lenni a magyarságunkra, akkor is, ha nem a miérdemünk. Hogy jó lenne ezt normálisan, boldogan, elégedetten megélni, de másokat nem lenézve megélni. Hogy a lobogónk nem csak a meccseken jelent valamit, hanem a piros-fehér-zöld az nekünk is azt jelenti, amit az amerikaiaknak a csillagos sávos lobogó. Hogy a népviselet nem a mélymagyaarkodóké csak, hanem a kultúránk, történelmünk része és mindannyiunké. Hogy az Árpádsávos lobogó nem a neonáci söpredéké, hanem a történelmünk szerves része. Hogy a kokárda nem a fideSS ellopott jelképe, hanem a márciusi ifjak bátorságának jelképe. Hogy a lyukas zászló nem Dózsa László 1942-hazugsága, hanem a hőseinkre emlékeztető szimbólum. És ezek mellett igenis helye van, helye kell, hogy legyen, az Európai Unió zászlójának, mert több, mint ezer éve István király – nagyon is bölcsen – Európában látta a népe jövőjét, helyét. Mert a mi helyünk Európában van, akármit is hazudozott Orbán.
És éppen ezért nem zavar, és az ismerőseimet se zavarja, hogy a Tisza elkezdte ezeket visszavenni a FideSS-től, hogy újra a nemzetéi lehessenek. Hogy újra mindannyunké lehessen a történelmünk és az összes nemzeti jelképünk. Mert egy nemzetet nem csak a nyelv és a kultúra köt össze, hanem a szimbólumai is. Amikor mindegy, hogy meleg, hetero, cigány, zsidó, keresztény vagy ateista vagy, de a határon meglétod a magyar zászlót és tudod: hazaatértél. Nekem ez hiányzott már nagyon. És talán végre eljutunk ide…”