A 2026-os országgyűlési választások eredménye továbbra is pörgeti az internetes mémgyárat.
Az április 12-i választás eredményének kihirdetése után mémek tucatjai lepték el a közösségi oldalakat, ebből készítettünk már egy válogatást. Most itt egy újabb, és úgy tűnik, az ihlet már az országhatárt is átlépte.
7 Responses
A legteljesebb mértékben örülök, ezt vártam a választástól!
a tiszások meg elvesztették az országot
„A többszázezres okostelefonos, félszázezres sportcipős, a horror jegyáras fesztiválozos és márkás ruhákban öltözött fiatalok Mocskos Fidesz rigmus ismerettel elintézték nekünk a második Trianont. Ezzel a stilussal akar nemzeti egységet .”
tőth gabi közönségét fikázod, majom?
trianonról próbász hadoválni?
a baromarcú mikor kérte számon a szlovákokon a benes dekrétumokat te faszfej?
csak a nyelvét pörgette hülyén vicsorogva fico mellett mint egy nyálcsorgató széthízott napközis idióta
Ha Zsigmond Barna Pál fideszes képviselő ezt mondja akkor nyilván igy van. Lássuk ki ez a zseni :
„Véletlenül kiposztolta a fideszes képviselő, ahogy a választókat hívogatva éppen nyilvántartásba veszi őket a Kubatov-listán”
https://444.hu/2019/05/21/veletlenul-kiposztolta-a-fideszes-kepviselo-ahogy-a-valasztokat-hivogatva-eppen-nyilvantartasba-veszi-oket-a-kubatov-listan
https://www.facebook.com/reel/4356026501345714
Hazaárulásért minden fideszes politikust és kollaboránst teljes vagyonelkobzással és súlyos börtönévekkel kell megbüntetni.
Csigavér!! Nem tudtad?
„A kommunista sosem azt kérdezi: „Miért nincs nekem is?”, hanem azt: „Miért van neki?”
A kommunista lélek nem a tulajdon ellen lázad, hanem a te tulajdonod ellen.
A kommunista nem házat akar építeni, hanem ledönteni a tiedet. A kommunista az, akinél nem az számít, hogy neki legyen, hanem hogy neked ne legyen.
A kommunizmus a sértettség ideológiája. A kudarc morálisan igazolttá válik, a tehetség bűnné, a lustaság pedig politikai erénnyé.
A kommunista az, aki nem képes felkapaszkodni, ezért inkább lerángat mindenkit a sárba, és közben forradalomnak nevezi a pusztítást.
A kommunizmus végső célja nem a bőség, hanem a vigasz. A vigasz, hogy senki sem jobb nálam. Tehát, ahol senki sem jobb, ott senki sem lehet rosszabb sem – a végső kommunista utópia tehát nem a bőség, hanem a tökéletes üresség – ahol mindenki egyenlő, mert senki sem maradt, aki kiemelkedjen.
Ezért a kommunizmus nem gazdasági rendszer, hanem kollektív lelkiállapot: az irigység intézményesítése. Egy rendszer, ahol a kudarc nem szégyen, hanem norma; ahol a siker nem inspirál, hanem provokál.
És meg is oldottuk a problémát: miért van az, hogy valaki tök jól él, élvezi a kormány által biztosított előnyöket, mégis folyami: mert azt akarja, hogy csak neki legyen.
A kapitalizmus legalább megengedi, hogy próbálkozz. Hibázhatsz, tanulhatsz, buksz, de újrakezdheted. A kommunizmusban viszont mindenki egyszerre veszít — és ez a rendszer legfőbb erkölcsi vívmánya. Mert ha senki sem boldog, akkor végre „igazság van”.
Mert a kommunista álom végül mindig ugyanoda vezet: nem a közös jólétbe, hanem a közös reménytelenségbe.
Akiről szó van ebben a sztoriban, az nyilvánvalóan inkognitóban marad. A lényeg viszont nyilvánvaló.”