Hé, te Lány ott! Nem baj ha kicsi a melled!
A testképzavar nem úgy születik hogy felkelünk és csúnyának látjuk magunkat. Köze van a környezetünkhöz, az iskolához, a médiához és sajnos a kéretlen, rosszindulatú beszólokhoz is.
Te és Te, akik gúnyosan, meggondolatlanul minősítetek! Titeket ki bántott?
Nem kell ’megvédeni’ a kis mellel élőket. Azokra kell rászólni, akik ezt megteszik. A mell mérete adott és természetes. Aki akar változtat rajta, aki akar, nem. És ez így van jól. Elfogadjuk egymást mi nők, hiszen elvileg egymásra számítanánk, mint barátnők, rokonok, munkatársak, szomszédok, iskolatársak vagy piacon a néni.
45 évesen is szeretem a melleimet. 5 gyermeket táplált, több mint 15 évig. Büszke vagyok rájuk. Kicsik? Igen.
Tökéletlenségeink tesznek egyedivé és ha jól ’hordjuk’ még vonzóvá is.
Én ezt kapom: „Nincs is melled.” „Nekem fontos a mell, tudod?”…„Fiús vagy.” „Túl kigyúrt ez már”. „Még mindig nagy az orrod!”
Persze van aki ezt kapja: túl ’csöcsös’. „szegény, milyen nagy a csípőd”, folytasd….
Nem panaszkodom, helyén tudom kezelni a kritikákat. De vajon egy tizenéves lány, aki egészségesnek és szépnek látta magát, milyen sérüléseket szed össze más ormótlan kritikáival? Egy-egy mondat életre szóló post-it a hátunk közepén…
Egy fiatal lány számára a teste még folyamatosan épül, tapasztalattal töltődik.
Még alakul, változik, tanulja, hogyan legyen benne otthon.
Amikor ilyenkor odavetett beszólásokat kap — hogy kicsi a melle, hogy fiús az alakja, hogy nem elég nőies ( vagy fordítva) — ezek nem egyszerű mondatok.
Ezek apró repedések az önbizalmon.
Amolyan tükrök..
Egy tükör, amibe belenéz, és elkezd kételkedni abban, hogy rendben van-e úgy, ahogy van.
Vajon a saját gyermekedet is így kritizálod, ahogy teszed azt másokkal?
A valódi probléma nem a mell vagy csípő mérete.
Hanem az, amikor egy fiatal lány azt tanulja meg, hogy a teste valami, amit folyamatosan értékelni, minősíteni és kritizálni lehet. A hiba a kritizálóban van és nem benned!
Pedig a test nem vizsgafeladat. És ez nem egy verseny. Szeresd magad és hozd ki magadból a maximumot. Fejtsd meg, mi a legjobb neked. És értékeld a tested jelzéseit, mert neked szólnak!
Szerintem a nőiesség nem ott kezdődik, ahol a mell nagyobb lesz.
Hanem ott, ahol egy lány magabiztosan, szeretve ’hordja’ a testét és rendben van önmagával. Tegyél meg mindent az egészségedért, hozd ki magadból a maximumot és éld meg jól ezt az életet!
Az erre való törekvés útján már azt fogja mondani az a lány:
„Így vagyok rendben.
A testképzavar nem úgy születik hogy felkelünk és csúnyának látjuk magunkat. Köze van a környezetünkhöz, az iskolához, a médiához és sajnos a kéretlen, rosszindulatú beszólokhoz is.
Te és Te, akik gúnyosan, meggondolatlanul minősítetek! Titeket ki bántott?
Nem kell ’megvédeni’ a kis mellel élőket. Azokra kell rászólni, akik ezt megteszik. A mell mérete adott és természetes. Aki akar változtat rajta, aki akar, nem. És ez így van jól. Elfogadjuk egymást mi nők, hiszen elvileg egymásra számítanánk, mint barátnők, rokonok, munkatársak, szomszédok, iskolatársak vagy piacon a néni.
45 évesen is szeretem a melleimet. 5 gyermeket táplált, több mint 15 évig. Büszke vagyok rájuk. Kicsik? Igen.
Tökéletlenségeink tesznek egyedivé és ha jól ’hordjuk’ még vonzóvá is.
Én ezt kapom: „Nincs is melled.” „Nekem fontos a mell, tudod?”…„Fiús vagy.” „Túl kigyúrt ez már”. „Még mindig nagy az orrod!”
Persze van aki ezt kapja: túl ’csöcsös’. „szegény, milyen nagy a csípőd”, folytasd….
Nem panaszkodom, helyén tudom kezelni a kritikákat. De vajon egy tizenéves lány, aki egészségesnek és szépnek látta magát, milyen sérüléseket szed össze más ormótlan kritikáival? Egy-egy mondat életre szóló post-it a hátunk közepén…
Egy fiatal lány számára a teste még folyamatosan épül, tapasztalattal töltődik.
Még alakul, változik, tanulja, hogyan legyen benne otthon.
Amikor ilyenkor odavetett beszólásokat kap — hogy kicsi a melle, hogy fiús az alakja, hogy nem elég nőies ( vagy fordítva) — ezek nem egyszerű mondatok.
Ezek apró repedések az önbizalmon.
Amolyan tükrök..
Egy tükör, amibe belenéz, és elkezd kételkedni abban, hogy rendben van-e úgy, ahogy van.
Vajon a saját gyermekedet is így kritizálod, ahogy teszed azt másokkal?
A valódi probléma nem a mell vagy csípő mérete.
Hanem az, amikor egy fiatal lány azt tanulja meg, hogy a teste valami, amit folyamatosan értékelni, minősíteni és kritizálni lehet. A hiba a kritizálóban van és nem benned!
Pedig a test nem vizsgafeladat. És ez nem egy verseny. Szeresd magad és hozd ki magadból a maximumot. Fejtsd meg, mi a legjobb neked. És értékeld a tested jelzéseit, mert neked szólnak!
Szerintem a nőiesség nem ott kezdődik, ahol a mell nagyobb lesz.
Hanem ott, ahol egy lány magabiztosan, szeretve ’hordja’ a testét és rendben van önmagával. Tegyél meg mindent az egészségedért, hozd ki magadból a maximumot és éld meg jól ezt az életet!
Az erre való törekvés útján már azt fogja mondani az a lány:
„Így vagyok rendben.
2 Responses
díjnyertes kép
Jogos a hölgy mindanjója