Az Ahogy vagy! – A létezés nyomai című fotókiállítást március 5-én nyitották meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár aulájában. Az állványok között sétálva hús-vér, életteli nők néznek vissza ránk a fotókról: hol mosolygó szemmel, hol keményebb tekintettel. A modellek között olyan nevekkel találkozunk, mint Für Anikó, Lőrinc Katalin, Aknai Katalin, Pálffy Szilvia és Markó Éva. A projekt megálmodója, Szepesvári Petra fotós nemcsak lefényképezte őket: rövid interjúkat is készített velük, az életükről, sorsukról, életük legnehezebb és legszebb pillanatairól is.

„Könyörgöm, 62 éves, hány ráncom legyen?” – A természetes öregedést ünnepli egy fotókiállítás

Szepesvári Petra

Szepesvári Petra tavaly látogatott el a Műcsarnokba, ahol a német divatfotós, Peter Lindbergh életmű-kiállítását látta. A világhírű alkotó a 90-es években a korszak ikonikus modelljeiről és szépségideáljairól készített emlékezetes felvételeket, többek között Cindy Crawfordról, Claudia Schifferről, Linda Evangelistáról és Naomi Campbellről.

„Ők is elmúltak már 50–60 évesek, és azon gondolkodtam, milyen fontos lenne megmutatni, hogyan néz ki ez a korosztály a valóságban. Olyan nőket kerestem, akik természetesek. Hozzáteszem, a résztvevők közül egyikük élete sem volt sétagalopp, mégis itt vannak, két lábbal állnak a földön, és sugárzik belőlük az erő, a nőiesség” – meséli a fotós.

 

A csapból is ez folyik, miközben alig látunk természetes, 50-es éveikben járó hús-vér nőket

Nincs új a nap alatt, amikor azt mondjuk, sokan – hétköznapi emberek és a vörös szőnyegen sétáló sztárok egyaránt – görcsösen ragaszkodnak a fiatalsághoz, és ezért akár fájdalmas, ráadásul költséges beavatkozásoknak is hajlandók alávetni magukat (ami szintén rendben van). A jelenség mindenhol körülvesz minket: a YouTube-on, a social médiában, amit reggel kávézás közben, a villamoson, edzés után, vacsora mellett, a munkahelyen, az iskolapadban, sőt még lefekvés előtt az ágyban is megnyitunk. Tizenéves kamaszlányok is azzal az üzenettel találkoznak nap mint nap, hogy csak az lehet szerethető és szép, aki makulátlan, aki megfelel annak az ideálnak, amit ez a hamis, gondosan megszerkesztett világ gyárt.

„Könyörgöm, 62 éves, hány ráncom legyen?” – A természetes öregedést ünnepli egy fotókiállítás

Szepesvári Petra szerint azért is akarunk örök fiatalok maradni, mert a nők egy bizonyos kor felett gyakran láthatatlanná válnak a társadalom számára – ám szerinte nem ez az egyetlen magyarázat.

„A csapból is ez folyik, miközben alig látunk természetes, civil, 50-es, 60-as éveikben járó hús-vér nőket, akik elfogadják, hogy a külsejük változik, és már nem minden úgy néz ki vagy áll, mint korábban. Mindenki örök fiatal akar maradni, ezért görcsösen kapálózunk valami ellen, ami valójában természetes folyamat.

Miért kellene rosszul éreznie magát egy 50–60 éves nőnek amiatt, hogy nem úgy néz ki, mint például most Demi Moore? Miért számít teljesítménynek az, ha valaki átszabatja magát, csontsoványra fogy, és úgy akar kinézni, mint 30 évesen? Fontos lenne látni, hogy idővel, ahogy a személyiségünk, úgy az alakunk, az arcunk és a megjelenésünk is formálódik” – fogalmaz a fotós, aki abban bízik, hogy a képek és a rajtuk szereplő nők másokat is inspirálhatnak arra, hogy ne féljenek attól, ami természetes.

„Könyörgöm, 62 éves, hány ráncom legyen?” – A természetes öregedést ünnepli egy fotókiállítás

„A kortársaikat, a 40-es, 30-as, sőt 20-as éveikben járó nőket és férfiakat egyaránt megszólíthatják. Jó példát állítanak, és azt üzenik, nem kell rohanni feltölteni, átszabatni semmit. Úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk” – mondja Szepesvári Petra.

Mintha mokkáskanállal akarnánk megfékezni a lavinát

Mi vagy ki teszi nehézzé, hogy elfogadjuk: az idő múlik, és ennek a nyomai az arcunkon, a kezünkön, az egész testünkön meglátszanak? „A szépségipar extraprofitja.

Abból nincs biznisz, ha az ember befelé figyel, megtalálja a harmóniát, az önazonosságot, a saját stílusát. Abból viszont már igen, ha az emberek szabatják, varratják magukat, és különböző mérgeket fecskendeznek magukba százezrekért vagy akár milliókért.”

– válaszolja Für Anikó, aki úgy véli, a hangsúlynak nem a külsőségeken kellene lennie, hanem azon, mivel töltjük az itt kapott időt. „Az öregedést nem lehet megállítani, ez olyan, mintha mokkáskanállal akarnánk megfékezni a lavinát. Sokkal könnyebbnek tűnhet összeszedni egy bizonyos összeget, és kés alá feküdni, mint megkeresni azt, amit igazán szeret az ember: mi az életének az értelme, hogyan találhat rá önmagára, és azokra az emberekre, akik valóban szeretik.”

„Könyörgöm, 62 éves, hány ráncom legyen?” – A természetes öregedést ünnepli egy fotókiállítás

A különféle szépészeti beavatkozások mögött sokféle ok, magyarázat és emberi történet áll. Vannak, akik egyszerűen saját maguknak szeretnének jobban tetszeni, változtatni valamin, ami egész életükben zavarta őket, ami miatt nem érezték igazán jól magukat a bőrükben. Mások viszont a külvilágnak akarnak megfelelni, vagy valaki másnak – például a párjuknak.

„Az én férjem azt mondta: ha elkezdem festeni az ősz hajam, elválik tőlem. Olyan kapcsolatot érdemes keresni, amiről Charlie is énekel: Az, aki szép, az reggel is szép, amikor ébred, még ha össze is gyűrte az ágy.

Az embert szereted, és mindazt, amit együtt átéltetek. Természetesen nem ítélkezem senki fölött. Ha úri kedve úgy kívánja, töltesse, szabassa-varrassa magát kedvére, mindenki úgy éli túl az életét, ahogy akarja” – teszi hozzá a színész.

„Könyörgöm, 62 éves, hány ráncom legyen?” – A természetes öregedést ünnepli egy fotókiállítás

Az élet nem photoshoppolható, az élet olykor büdös, foltos, és néha nagyon nehéz

Minden kornak megvan a maga izgalma és szépsége – legyen szó a tinédzserévekről, az egyetemi időszakról, a késői negyvenes évekről vagy az idősödő korról –, és persze a maga kellemetlen velejárói is. Az ember folyamatosan új tapasztalatokat szerez, és jó esetben tanul. Für Anikó azt mondja, ő azt vette észre magán, hogy az évek múlásával sokkal megengedőbb lett önmagával és másokkal szemben.

„Ez nem azt jelenti, hogy mindent meg tudok érteni, vagy magyarázatot adni arra, hogy az emberek miért így vagy úgy viselkednek. 

Inkább azt, hogy sokkal lazábban és toleránsabban tudok viszonyulni önmagamhoz és a dolgokhoz. Az élet nem olyan, mint ahogy el szeretnék hitetni velünk: nem csilivili, és nem photoshoppolható. Az élet olykor büdös, foltos, és néha nagyon nehéz.

Amikor erre rájön az ember, és nem görcsöl hülyeségeken, mert úgysem lehet mindig olyan, amilyennek elvárják, na, az egy nagy pillanat.”

Az Ahogy vagy! – A létezés nyomai  fotókiállítás április 1-ig tekinthető meg a könyvtár nyitvatartási idejében: hétköznap 10 és 20 óra, szombatonként 10 és 16 óra között. Később pedig Budapest több pontján és vidéki nagyvárosokban is meg lehet majd nézni. A következő állomások között szerepel Szentendre (Kartarika Galéria), Biatorbágy (Juhász Ferenc Művelődési Ház) és az Ördögkatlan Fesztivál, Budapesten pedig az Aranytíz Művelődési Ház, az Esernyős Galéria és a FUGA – Budapesti Építészeti Központ ad majd helyet a sorozatnak.

 

Kaiser Orsolya

 Ehhez a cikkhez az Alrite hangfelismerő programot használtuk.