A Hormuzi-szoros lezárásának – legalábbis az ENSZ friss figyelmeztetése szerint – nagyon súlyos hatása lehet az élelmiszerárakra is. Ha az olaj és a műtrágya ára emelkedik, az hatással lehet a kifejezetten szegény országokra (Szudán, Tanzánia, Srí Lanka, Szomália, Kenya), amelyek a viszonylag csekély műtrágyaigényük nagy részét a térségből szerezték be. Természetesen egyes gazdagabb országok is innen vettek műtrágyát, például azok, amelyek nem akartak otthon műtrágyagyártással bajlódni, mint Ausztrália és Új-Zéland. Ez a két ország azonban biztosan meg fogja oldani a kérdést, a szegényebb országokkal ellentétben náluk nem fenyeget az éhínség veszélye, és valószínűleg Új-Zéland sem fogja visszafogni félelmetes méretű agrárexportját. (Az egyébként tényleg döbbenetes, hogy a világ két legnagyobb agrárexportőre, az Egyesült Államok és Brazília után a kicsi és gazdag Hollandia a harmadik legnagyobb agrárexportőr ország, és Új-Zéland, ami például vajeladásban világelső, feleakkora lakossággal bőven kétszer akkora exportot ér el, mint Magyarország.)
A most elzárt térség az alapvető élelmiszerekből is importra szorul, rengeteg búza, kukorica, rizs és tejtermék érkezik a gyenge mezőgazdasági teljesítményű, ráadásul forró éghajlatú Öböl menti országokba. Ezek az áruk is főleg a Hormuzi-szoroson keresztül jutottak be a térségbe.
A Forbes részletesen, szinte termékenként is elemezte az egyes hatásokat. Most csak egy érdekességet emelünk ki: az iráni beluga kaviár világpiaci kiesése még a kaviárárakat is megemelheti. A legjobb minőségű beluga kaviárnak ugyanis Oroszország mellett éppen Irán a legfontosabb „őshazája”.
Az élelmiszerimportnál megint előjön a gazdag–szegény különbség. A hipergazdag Katar például egy korábbi szaúdi kezdeményezésű blokád idején bizonyította, hogy török és iráni segítséggel légi úton is fenn tudja tartani állampolgárai minőségi ellátását, de a nála jóval szegényebb Iránnak ez sokkal nehezebb. Igaz, valamennyire már készültek erre. Mint a Reuters cikke bemutatja:
Iránnak van lehetősége például orosz gabonát behozni a Kaszpi-tengeren keresztül.
Valaha Oroszország volt a világ legnagyobb gabonaimportőre, a globális felmelegedés (új orosz termőterületek) és a sorozatos szankciók kényszerítő hatása miatt azonban egy elképesztő agrárreform révén ma Oroszország nemcsak önellátó, de a világ legnagyobb gabonaexportőre lett, és éppen Irán volt a harmadik legnagyobb gabonapiaci vevője.
Oroszország – és egyébként Kazahsztán is – az elmúlt években folyamatosan fejlesztette a Kaszpi-tengeri exportlogisztikáját. Az oroszok már három nagy gabonaexportáló kikötőt üzemeltetnek a Kaszpi-tengeren, kettőt Asztrahánban és egyet Mahacskalában, és már újabbak is épülnek. Bár ezen a vízen egyelőre nem járnak akkora tankerek, mint a szorosban, kisebb hajókkal folyamatosan élénkül a gabonakereskedelem.
Az eddigi legnagyobb olajválság
A CNBC azt is bemutatta, hogy a jelenlegi olajválság messze a legnagyobb modern kori krízis, hiszen a világ olajtermelésének 20 százalékát érinti. Korábban a szuezi válság (1956–1957) a globális kínálat 10, az Öböl-háború (1990–1991) a globális kínálat 9, az arab olajembargó (1973) a globális kínálat 7, az iráni forradalom (1978–1979) pedig a globális kínálat 5–7 százalékát vette ki rövidebb-hosszabb időre a kereskedelmi vérkeringésből.
Most azonban szinte az egész régió exportja megállt, az elmúlt napokban csak néhány, Iránhoz köthető hajó jutott át a szoroson. Ennek pedig az volt a legrosszabb következménye, hogy megteltek a vezetékek, tartályok és hajók, így az Egyesült Arab Emírségek nagy kikötője (Fudzseirában) vagy a nagyobb szaúdi kikötők egyaránt teljesen tele lettek olajjal, és a tárolói telítettség miatt vissza kellett fogni a kitermelést. Irak, Katar, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia már elkezdte csökkenteni a nyersolajtermelést.
Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség szerdán soha nem látott mennyiségű olajtartalékot szabadított fel, hogy elkerüljük a globális olajkáoszt: összesen 400 millió hordó olaj felszabadítását rendelte el. Ez a tagországok tartalékainak a harmada, és a legnagyobb mennyiség az ügynökség történetében.
Azt sajnos pontosan nem lehet tudni, hogy mi Donald Trump amerikai elnök és az Egyesült Államok végső célja. Olykor történelmi csapásról, a veszélyes iráni hadipotenciál csökkentéséről, a rendszerváltás lehetőségének megteremtéséről érkeznek nyilatkozatok, de nem látni, hogy az Egyesült Államok mit tudna a háború lezárását lehetővé tevő sikerként eladni. Pedig a hordónként 100 dollár feletti olajár rémképe és az olaj által vezérelt infláció biztos, hogy Donald Trumpnak sem öröm a félidős választások előtt.
Valójában azonban úgy tűnik, mintha a légi csapásokat túlélné az iráni rendszer, sőt a külső ellenség valamennyire még meg is erősítheti a rezsimet, akkor is, ha szétlőtték az országot, megölték a katonai vezetőt, éhínség, vízhiány fenyeget. Bár Irán még mindig csapkod, hatalmas veszteségek érték a hajóflottáját, fogynak a rakétái. Az biztos, hogy a koldusszegény állam valamilyen nyugati kiegyezés nélkül újabb évtizedekre elvágja magát a fejlődés lehetőségétől, de ez a rezsimeket nem szokta zavarni.
Modzstaba Hamenei, a meggyilkolt Ali Hamenei fiának előretörése is a keményvonalasok győzelmét jelenti a rezsim pragmatikusabb személyiségeivel szemben. Na persze a „fiatal pusztító vihar”, vagyis az új vallási vezető is tud pragmatikus lenni, ha kell, a tiltott iráni olajeladásokból már méretes magánvagyonra tett szert – legalábbis erről írt a sajtó.
Így egyre kevésbé látszik, hogy a demokráciára áhítozó iráni tömegek majd fellázadnak, sőt az irániakban alighanem fokozódik az amerikaiakkal és az izraeliekkel szembeni gyűlölet. Nem növelte a támadók népszerűségét például az, hogy a rendszer vezetői és a katonai létesítmények mellett az Egyesült Államok finomítót, olajraktárat, sótalanítót is lőtt. Nyilván az iráni hadsereg is használ üzemanyagot és iszik vizet, de a dél-iráni Kesm-szigeten végrehajtott támadás még akkor is rossz optikájú volt, ha amúgy Irán is lőtt sótalanítót például Bahreinben vagy olajlétesítményeket több környező országban. Az, hogy milyen olajlétesítményeket támadtak, ezen az anyagon jól követhető.
