Van aki nem két, hadifogságból szabadult magyart, hanem két Orbán-szavazót látott

Sokan a dolgot lekicsinyelve megjegyezték, hogy a két magyar hadifogoly szabadulása semmiség, volt aki pedig arra tett utalást, hogy az oroszok biztosan nagy árat fognak kérni ezért. Valószínűleg a két szabaduló honfitársunk egészen mást gondol erről…

Volt, ki annyira nem érezte fontos eredménynek a hadifoglyok szabadulását, hogy azzal hasonlította össze az esetet, mint amikor az amerikai elnök hálaadáskor megkegyelmez egy levágandó pulykának.

Ez nem jogszerű, Ukrajnának kellene visszaadni őket, hogy tovább harcolhassanak

Népes csoport kezdett azon jogászkodni, hogy lenne szabad a magyar delegációnak Magyarországra hoznia a két hadifoglyot (akik nem mellesleg magyar állapogársággal rendelkeznek), hiszen nekik továbbra is az ukrán hadseregben van a helyük és ez így dezertálás. Inkább menjenek vissza harcolni!

Az egyik ilyen jogászkodónak fel is hívta a figyelmét valaki, hogy ezzel visszaküldené őket meghalni, miközben magyarként ez nem az ő háborújuk, de az illetőt nem hatotta meg ez az érvelés. Azt válaszolta: „ez nem kívánságműsor”.

Volt, aki pedig azt szűrte le abból, hogy magyar külügy kitárgyalta két magyar szabadulását és elintézte a Magyarországra szállításukat, hogy a Fidesz nem érti, mit jelent védeni a hazát.

Ne jöjjenek ide! El kell tartani őket, amúgy is Orbánra fognak szavazni!

Talán a legnépesebb csoport az volt, amelyik nem két, hadifogságból szabadult magyart, hanem két Orbán-szavazót látott honfitársainkban. Volt, aki csak azért nem akarta, hogy Magyaroszágra jöjjenek, mert akkor – szerinte – el kell őket tartani, más viszont azért nem engedné, hogy itt maradjanak, mert akkor Orbánra szavaznak majd. Vajon utóbbiak értesültek-e arról, hogy a külhoni magyarok több mint egy évtizede szavazhatnak otthonról, tehát nem kell Magyarországon tartózkodniuk, hogy voksolhassanak?

De volt olyan is, aki egyenesen orosz kémnek nevezte a két kiszabadaított magyar foglyot.