7 Responses

1. Amíg nem engedi át a magyarok olaját Ukrajna , addig blokkoljuk uniós támogatásukat! Nem zsarolhatnak minket!

   1

   6

   Válasz

   1. Csak Orbán zsarolhatja Őket ?

      6

      Válasz

   2. Te hülye, pillanatnyilag felcsút zsarol 26 európai, azaz nem tahó bugris bunkó felcsúti köcsmatöltelék miniszterelnököt.
      Ja, ha meg olyan hülye vagy, hogy csak M1-et nézel, nem az ukránok lőttek a sajét barátságukra.

      10

      Válasz

      1. Helyesen: „Próbál zsarolni”.Csak már senki le se szarja…

         9

         Válasz

2. Miközben Szijjártó Péter és Orbán Viktor éppen az Egyesült Államokban játszanak biodíszletet a „béketanács” ötletéhez, itthon tovább dübörög a Fidesz EU-ellenes, oroszbarát választási kampánya. A magyar diplomácia közben Gáspár Evelin váratlan felemelkedésétől hangos, az ázsiai kapcsolatainkra pedig a gödi mérgezés híre vet árnyékot — e sorok írásakor éppen a debreceni kínai akkumulátorfólia-gyár füstöl. Eközben az európai nagyhatalmak csendben, de érdemi külpolitikai lépéseket tesznek, még ha mindebből alig jut el valami a hazai nyilvánosságba.
   Az egyik fontos friss fejlemény a hosszú ideje befagyott francia–algériai viszony újraéledése. Laurent Nuñez francia belügyminiszter hét eleji algíri látogatása és a magas szintű biztonsági együttműködés újraaktiválásáról szóló megállapodás azt jelzi, hogy a nemzetközi stratégiai érdekek a hazai politikai zaj fölött, csendben rendeződnek újra.
   Franciaország ismét megerősíti nemzetközi pozícióit.
   A megállapodás komoly tartalommal bír: a rendőrségi, igazságszolgáltatási és hírszerzési csatornák újbóli megnyitását, valamint a visszafogadási mechanizmusok javítását célozza. A diplomáciai gesztus egyértelmű jelzés: Párizs és Algír készek a pragmatikus együttműködésre, még ha nem is múltak el a politikai feszültségek .
   Algéria hónapok óta megtagadta a Franciaországban illegálisan tartózkodó állampolgárai visszavételét, így a visszafogadási mechanizmusok újraindítása Párizs számára közvetlen belpolitikai jelentőséggel bír .
   Franciaországban az algériai közösség mintegy 1,6 millió főt számlál, ami önmagában is meghatározó tényező. A kétoldalú viszonyt a gyarmati múlt sebei mellett az is terheli, hogy Franciaország 2024-ben hivatalosan támogatta Marokkó szuverenitását a vitatott Nyugat-Szahara felett, ahol Algéria a függetlenségpárti Polisario Frontot támogatja.
   Kevés szó esik róla, de Algéria stratégiai szerepe a Száhel-övezet és a Maghreb stabilitásában kulcsfontosságú. A térségben jelen lévő dzsihadista fenyegetés és a határokon átnyúló bűnözés kezelése Algéria nélkül aligha képzelhető el — ez pedig létkérdés a szubszaharai francia nyelvű országok számára . A párizsi lépés így akár kéttucatnyi ország európai viszonyrendszerére, valamint egy közel hárommillió négyzetkilométeres térség biztonsági politikai folyamataira is hatással lehet.
   (Csak a rend kedvéért: ehhez képest a magyar diplomácia újdonsült stratégiai partnerünknél, bármiféle helyismeret nélkül, Orbán Gáspár nagyszerű javaslata alapján Csádban próbálta megmutatni a magyar megoldást a száheli gondok kezelésére. Nem jött be, a magyar katonákból már azelőtt nem kért Kaka elnök, mielőtt megérkezett volna a kontingens. Viszont ez a magyar adófizetőknek nagyon sokba került.)
   A francia állampolgárok védelmét kiemelten kezelő párizsi külpolitika számára külön fejfájást okoz Christophe Gleizes sportújságíró ügye is, aki Algériában hét éves börtönbüntetését tölti „terrorizmus dicsőítése” miatt. Ilyen összetett kapcsolatrendszerben a sérelmek nem tűnnek el egyetlen megállapodással, de a siker kulcsa a részletekben rejlik. A francia diplomácia professzionális, következetes, és ha kell, évekig készít elő egy-egy megállapodást. Ebbe a sorba illeszkedik a keddi algíri látogatás is, amelyet többször elhalasztottak, ám ezúttal mindkét fél sikerekről számolt be.
   Ha már Algéria: érdemes rövid hazai kitérőt tenni. Magyarország és Algéria kapcsolatai sem voltak mindig ennyire visszafogottak; a közelmúltban még közvetlen járat is működött a két ország között, és élénkebb gazdasági, kulturális együttműködés jellemezte a viszonyt. A „déli nyitás” kudarcát jól mutatja, hogy az Algériába irányuló magyar export ma mindössze a teljes kivitel körülbelül 0,05%-át teszi ki — ez az arány még a szocializmus idején is nagyságrendekkel magasabb volt.
   A katonai múlttal rendelkező magyar nagykövet a Színház- és Filmművészeti Egyetem kancellárjaként, annak szétverésében szerzett „érdemeiért” kapta meg a misszióvezetői posztot. Szakmailag az is nehezen értelmezhető, hogy szintén ő van akkreditálva a szomszédos Malihoz — ennek a két országnak a viszonyát feszültség, bizalomhiány, kölcsönös vádaskodások és drónos határsértések terhelik. Nem igényel különösebb szakértelmet belátni azt, hogy mennyire lehet gördülékeny a kétoldalú együttműködés, ha a kvázi ellenséges szomszédos országban működő nagykövet látja el a feladatot.
   Erre nehéz azt mondani, hogy a magyar diplomácia professzionális és valóban nemzeti érdekeket szolgál — bár aligha ez most a legnagyobb probléma a Bem rakparton.

   4

   1

   Válasz

3. Ameddig ugyanis nincs bizonyíték arra, hogy Magyar Péter mondta Miskolcról a többi közt, hogy lepratelep, addig ezt sajnos Kocsis Máté, Hollósy András és Bajusz Gábor állítják Miskolcról.

   10

   1

   Válasz

4. X X, Mészáros gázszerelővel, ünnepelnek 1997. óta, hogy győztek az emberek és Magyarország felett. És minden szerepjátékosnak megvan a saját politikai gárdája, végtelenül hosszabbítanak.

   Válasz