Eve Terjek
szeretettnek érzi magát.
Amikor féltem, és sötét volt minden,
ti fogtátok csendben a két kezem.
Ha elestem, mindig felemeltetek,
és hittem újra, mert hittetek bennem.
Nem számít, merre visz az élet,
tudom, van hová hazatérjek.
Ti vagytok az otthonom, a biztos hely,
ahol a szívem mindig megpihen.
Bármerre sodor majd az idő,
a szeretetetek elkísér örökké őrzőn.
Ha kimondom: köszönöm — kevés talán,
de minden dobbanásomban ott vagytok már.
Nevetések, közös emlékek sora,
minden pillanat kincs marad örökre.
Amit tőletek kaptam, bennem él tovább,
erőt ad akkor is, ha nehéz az út már.
Ha elvesznék, ti szóltok hozzám,
és újra látom a csodát.
Ti vagytok az otthonom, a biztos hely…
Nem mondom elégszer, mennyit jelent,
hogy mellettem álltok minden percben.
Ha egyszer messzire sodor az élet,
a szívem akkor is veletek lélegzik.
Ti vagytok az otthonom, a fény az éjben,
a remény bennem minden nehézségben.
Köszönöm, hogy mindig itt vagytok nekem,
nélkületek nem lennék az, aki lettem. 
Video by Eve Terjek
0:22 / 2:38
440 megtekinté
