Aki rajong az építészetért és a történelemért, az interneten vagy kiállításokon szinte biztosan találkozott már a Pazirik várrekonstrukcióival. A mesterséges intelligencia által generált képek világában azonban talán már bele sem gondolunk, hogy egy-egy ilyen alkotásban hosszú hetek és hónapok kutatómunkája, tervezése, tökéletesítése van benne, ami ráadásul a történettudományra is visszahat. A Pazirik székhelyén Balogh András alapító fogadott minket, aki ezen folyamat kulisszái mögé engedett betekintést. Riport.
A mai magyar építésügy egyik legvitatottabb témája a műemlékrekonstrukció. Adott például egy több száz éves vár, amit az adott korszak által támasztott igényeknek megfelelően többször is jelentősen átalakítottak, majd valamikor az újkor hajnalán elveszítette eredeti funkcióját. Mit csináljunk ezzel ma, a XXI. században? Helyreállítsuk vagy sem? S ha igen, melyik kor állapotát tükrözze a végleges alkotás?
Bár az idén húszéves Pazirik történeti rekonstrukciókkal foglalkozik, szerencsére ezekkel a kérdésekkel nem kell foglalkoznia: alkotásaik ugyanis elsősorban a digitális térben, és a fizikai valóságban is csak maximum makettként léteznek. Decemberben a Pazirik főhadiszállásán, egy pécsi családi házban fogadott minket Balogh András alapító, ügyvezető igazgató, aki még gyerekkorában szeretett bele Szekszárdon a régészetbe, majd a Pécsi Tudományegyetemen is ezt a szakot választotta. Elgondolkodott:
hogyan tudná ezt összekötni a hobbijával, az informatikával és a robotrepülőzéssel?
Mivel Magyarországon sajnos sok töredékes, romos állapotban lévő történeti emlék van, adta magát a lehetőség, hogy ezekről rekonstrukciókat készítsünk. Az elmúlt húsz évben ennek a folyamatnak a tökéletesítésén dolgoztunk a Pazirik csapatával – meséli. Alkotásaikkal azóta találkozhattunk az interneten, tekintélyes kiállításokon, sőt akár történeti kutatás közben is, és nem véletlenül:
ezek nemcsak látványosak, de történelemhűek is.
Egy helyszín kiválasztásakor az első fontos lépés, hogy megnézzük, van-e elég forrásunk, amivel alá tudjuk támasztani a hiteles rekonstrukciót. Ha ez adott, akkor azokkal a szakemberekkel együtt, akik már évtizedek óta kutatják az adott vár történetét vagy végeztek már ott ásatást, összeállítunk egy tudományos dokumentációt – magyarázza a munkafolyamatot az alapító.
Ez a fajta együttműködés nemcsak a laikus befogadó javát szolgálja, hanem a történettudományi munkát is segíti. Háromdimenzióban ugyanis gyakran olyan kérdéseket is feltesznek, amik a hagyományos kutatás során egyébként nem jutottak volna eszükbe. Egy alkalommal a digitálisan újraalkotott vár láttán szembesültek azzal, hogy a kutatások ellenére egy adott lépcső egészen egyszerűen nem létezhetett a korábban vélt formában, mert nem lett volna járható.
A történettudomány természetéből adódik, hogy a rekonstrukciók sosem lehetnek száz százalékig pontosak.
Az épületek csak ilyenek lehettek, s nem biztos, hogy ilyenek is voltak.
