Ez az ítélet márpedig azt sugallja, hogy egy vadász szinte büntetlenül agyonlőhet akárkit

Málnás Kristóf András

·
Aznap valamivel naplemente előtt döntöttünk úgy, hogy nem megyünk tovább. A Török-útig jutottunk. Még világosban 30-50 méterre egymástól jártunk be egy jó száz méteres szakaszt megfelelő alvóhelyet keresve, közben száraz(-nak tűnő) ágakat gyűjtöttünk a tűzhöz. Végül nem messze a sárga és zöld jelzés találkozása fölött találtunk egy kopárabb foltot egy kisebb völgyben. Ez valamennyire szélvédett is volt és nagy bozótot sem kellett leirtani. Három fa közé V-alakban kifeszítettünk egy-egy kötelet, azon átvetettük a sátorlap poncsókat szélfogónak/hőtükörnek. Ezek alá ment volna a polifoam és a hálózsák, a fekvőhelyek között pedig gyújtottunk volna egy kis tüzet.
A poncsó alatt az útban lévő magoncokat vagdaltam, amikor közeledő ropogásra lettünk figyelmesek. Egy autó tartott felénk. Itt, a Török-úton a keréknyomokon lemosta a víz a talajt a vékony rétegű pala alapkőzetről, illetve erre még ráfagyott a nappal megkásásodott hó is. Ez ropogott ahogy a lépésben haladó autó kerekei taposták. Ez vagy egy percig tartott, míg az autó elért a felettünk lévő útszakaszhoz és egy 35 méterre tőlünk megállt. Egy pick up volt az. A nap már a felettünk lévő gerinc alatt járt, de a gerincen futó úton az ellenfényben álló kocsi körvonalai még jól látszottak. Az utastér viszont már teljesen fekete volt. Semmi kétségünk nem volt afelől, hogy egy vadász lesz az. Ökológusként különböző státuszban huszonpár éve jártam úttalan utakon, rendszeresen futottam össze vadászokkal. A beszélgetés többnyire hasonlóan zajlik: ki vagyok, mit csinálok ott, menjek onnan. Tél végétől tavaszig, biztosan agancsozom – menjek onnan. Máskor, biztosan a vadkameráját akarom ellopni – menjek onnan. Neki a környéken szórója van – zavarom a vadat, menjek onnan. A hétvégén hajtás lesz – zavarom a vadat, menjek onnan. Este jön a fizető vendég – zavarom a vadat, menjek onnan. „Rendben, én megyek, csak előbb megcsinálom, amiért jöttem.” Általában felbosszantanak ezek a találkozások, nem szeretem őket. Most is ilyen beszélgetésre számítottunk: „Nem lehet az erdőben aludni, menjünk a fenébe!” „De, lehet – kevesebb, mint 24 órát nem fokozottan védett területen tartózkodhatunk. Nem megyünk.” Abbahagytam a magoncok vagdalását, egy földön lévő kőnek dőlve leültem és vártam, hogy kiszálljon a kocsiból és kezdődjön a szokásos dialógus. De nem szállt ki, a telefon sem világított a kocsiban, az csak állt sötéten. Teltek a percek – vártunk, hogy ugyan mit is akar. Egy idő után felvetődött, hogy lehet, nem is lát minket. Végül is fentről nézve egy sötét völgyben vagyunk, percről percre sötétebb lett, simán lehet, hogy a havas háttéren épp olyan sötét foltok vagyunk, mint a környező fatörzsek.
Mint kiderült, vadászunk látott. Legalábbis látta, hogy valami melegvérű van a völgyben. Különálló hőkamerája volt, a puskára szerelt Swarovski Z8i 2-16x50P típusú távcső (szakértői nyilatkozat) nem lát a sötétben. Gondolom, a hőkamerával pásztázta a környéket miközben lépésben ment a kocsival. Mikor látta, hogy valami van lent az út mellett, sziluett alapján megcélozta és várt, hogy kiderüljön, mi is az. Aztán amikor már félő volt, hogy teljesen besötétedik és végleg eltűnik a körvonal is, úgy döntött, hogy az „először lelőjük, azután majd kikérdezzük” taktikát követi és lőtt.
A történet egyszerű. Szándékos, gondosan célzott lövés nem megfelelő fényviszonyok mellett nem beazonosított célra. Nem gellert kapott golyó, nem véletlenül elsült fegyver, nem mozgásra leadott kapáslövés. Ennek eredményeként egy táborozó turista életveszélyes sérüléssel kórházba került, ahonnan nyomorék lábbal távozott.
Olyannyira egyszerű a történet, hogy a Mezőkövesdi Járási Ügyészség* a tárgyalás mellőzésével vádemelésre is továbbította az ügyet, ahol végül 420.000 Ft pénzbüntetéssel és 3 év vadászattól való eltiltással látta jónak megtorolni a vadász bakiját. Azért ez egy kicsit felbosszantott.
Az hogy vadászunk próbálja megúszni a dolgot végül is érthető. Ehhez az ítélethez viszont kellett még egy ügyész és egy bíró asszisztenciája is. Én valahogy úgy gondolnám, hogy egy bírósági ítélet nem csak egy adott eset megtorlásáról szól, hanem próbálja megakadályozni annak újbóli elkövetését, illetve társadalmi iránymutatás is. Ez az ítélet márpedig azt sugallja, hogy egy vadász szinte büntetlenül agyonlőhet akárkit. (Mert az, hogy sikerült akkor este nem jobblétre szenderülni, miután vadászuk expanziós lőszerrel centizte a combartériámat, olyan 20-25 ember összehangolt munkájának az eredménye.) És ez az ítélet nem biztos, hogy a későbbiekben sokkal megfontoltabb cselekvésre ösztönzi majd a többi vadászt hasonló szituációban.
Amitől különösen felháborító az ítélet, a vadászattól való 3 év eltiltás. Vadászunk fegyvertartási engedélyét a rendőrség azonnal bevonta. Ennek a fegyvertartási engedélynek feltétele egy pszichológiai alkalmassági vizsgálat, ami elvileg többek között azt vizsgálja, hogy hajlamos-e az illető felelőtlenül lövöldözni, ha fegyvert kap a kezébe. Szerintem, az ügyészség már csak az általa lefolytatott nyomozás dokumentumentumai alapján is meggyőződhetett róla, hogy vadászunk bizony hajlamos. Ennek ellenére hozzájárul, hogy 3 év után az ismét vadászhasson, vagyis ismét kezébe adja azt az eszközt, amit a rendőrség elvett tőle.
Ezzel az ítélettel a vadász kétségtelenül jól járt, megúszta a felelősségre vonást. Az ún. „vadásztársadalom” szokásához híven lapít, így most egy újabb felelőtlen hülye alapján lesz megítélve az a sokszor emlegetett ún. normális 90% is. Pedig, vadászunk olyan nyilvánvalóan vette semmibe a szabályokat, hogy különösebb presztízsveszteség nélkül lehetne elhatárlódni tőle egy elítélő nyilatkozattal. Másrészt a hozott ítélet olyan cinikusan enyhe, mind önmagában nézve, mind pedig összehasonlítva más büntetések mértékével, hogy az a cselekmény súlyosságát egyáltalán nem-, viszont a magyar igazságszolgáltatást de legalábbis a Mezőkövesdi Járási Ügyészséget annál inkább minősíti. Nagyon kíváncsi leszek az ítélet indoklására. És hát végül a kirándulók, gombaszedők, és egyéb erdőjárók is ráébredhetnek, hogy a biztonságukat szavatoló törvények szinte csak papíron léteznek.
Még az vetődött fel bennem, hogy a 3 éves vadászattól való eltiltást az ítélethozataltól számítják, vagy beleszámít a lassan két éves rendőrségi eltiltás is. Elképzelhető, hogy vadászunk már jövő február 3-án sztorizgathat a bükkzsérci vadászházban két pálinka között arról, hogy hogyan is pimpelte fel a trófea listáját egy közepes gímbika áráért?