Elnagyolt számításaink szerint elérheti az 1 milliárd köbmétert az Alföldre hó formájában hullott víz, országosan pedig ennek duplája is lehet az olvadéktartalék. Ez már a legnagyobb tavunk teljes vízmennyiségének felel meg. És bár a hiány ennek többszöröse, a hóban tárolt, lassan kiolvadó víz óriási kincs: hatékonyabban járulhat hozzá a végzetesen megfogyatkozott felszín alatti vizek visszatöltéséhez, mint bármilyen nyári eső. Persze csak ha jól bánunk vele. Ha az olvadással együtt beindulnak a „hagyományos” lecsapoló, elvezető mechanizmusok, ez is kárba veszhet.
„Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,
olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábanyomán már
kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.”
Radnóti Miklós Száll a tavasz című 1942-es versének kezdősorai ezek. A bennük megfestett képet egyre kevésbé fedezhetjük fel a Kárpát-medence valóságos természetében. A havas napok száma csökken, egy éve ilyenkor ráadásul téli aszály volt. Budapesten és környékén a 2025 januári teljes csapadékösszeg alig haladta meg a 6 mm-t (vagyis 20-30 mm-rel volt a sokéves átlag alatt), a hóvastagság az ország egész területén pontosan zéró volt: 0 mm.
2026 vízkeresztjén viszont a tél ajtóstul rontott az országba: két nap alatt a legtöbb megyére 15-25 centi vastag hóréteg érkezett. A nyugati határszél egy-két szerencsétlen pontját leszámítva az egész Kárpát-medence kifehéredett, a Balatontól északra és délre néhol 33-35 centi hó hullott. Ebben már vígan újra lehetne forgatni a Metallica King Nothing című, egyébként napra pontosan 29 évvel ezelőtt bemutatott téli klipjét.
Az előrejelzések alapján ennek a fehérségnek a nagy része még hetekig velünk maradhat. Ha a hideg kitart februárban is, akkor tavasszal végre ismét aktuális lesz, hogy „csúszik a jég a folyón”, és az olvadó hó nyomán az ország tele lesz kis pocsolyákkal, ahogy azt Radnóti fiatal éveiben mindig láthatta.
