Angyal Bandi, a betyár 1760-ban született Sajószentpéteren, becsületes neve: Szentmártonyi Ónody András.
Amikor betyárokról beszélünk, legtöbbször szegény pásztorlegényekre gondolunk. Angyal Bandi története egészen más. Ő nem paraszti sorból indult, hanem nemesi családba született, és fiatalon még minden adott volt ahhoz, hogy „rendes úri életet” éljen. Mégis a törvényen kívül kötött ki.
A 18. század végén, amikor Sajószentpéter és Dusnok pusztái erdőkkel, legelőkkel és bujdosóknak kedvező határvidékkel voltak körülvéve, Angyal Bandi már bujdosó nemesként szerepelt a vármegye irataiban.
Főként lovakat és marhákat lopott, szervezetten, társakkal, kihasználva a pusztai világ adottságait.
A peres iratok szerint nem volt kegyetlen rabló, inkább „veszedelmes, de eszes” emberként tartották számon.
A „Angyal” nevet nem ő választotta, ráragasztották. Valószínűleg ironikusan, de a helyi emlékezetben később már úgy élt tovább, mint az a betyár, aki nem bántotta a szegényeket, és akiről azt mondták: „Nem volt angyal, de nem is volt ördög.”
Angyal Bandi neve nemcsak a peres iratokban és a helyi emlékezetben maradt fenn. A 19. században alakja belépett az irodalomba és a népi kultúrába is.
Róla szóló népdalok és balladai elemek maradtak fenn.
„Zug az erdő, zug a mező, vajon ki zugatja?
Talán bizony Angyal Bandi, sej haj, a lovát ugratja.”
A történeti elbeszélések is felfedezték alakját, mert élete tökéletesen illett a magyar betyárromantika világába.
Így maradt fent Angyal Bandi története, ami nemcsak Sajószentpéteren, hanem országosan is ismert.
Forrás:
• Herman Ottó Múzeum Évkönyve (1969)
• Horváth Zita, Kiss Barnabás, Tóth Péter: Életutak – díszpolgárok, jeles személyek Sajószentpéter történetében
Egy válasz
Ez semmi. A Laci betyár több mint 20 évig csapolgatta az egyik miskolci közalapítvány vagyonát. Most meg még szxrot is akarnak állítani a tiszteletére. Na, ez a valami.