Tudtad, hogy volt „fűtött út” hazánkban? A nap

Tudtad, hogy volt „fűtött út” hazánkban?
A Győr és Hegyeshalom közötti szakasz 1996-os megnyitásakor (ez volt az ország első koncessziós, azaz fizetős magánútja) egy különleges technológiát alkalmaztak. Az úttestbe érzékelőket és egy automatizált jegesedésgátló rendszert telepítettek. Az aszfaltba épített érzékelők folyamatosan figyelték az út hőmérsékletét és nedvességtartalmát. Amikor a rendszer fagyveszélyt észlelt, a kritikus pontokon (főleg hidakon, felüljárókon és meredekebb szakaszokon) a korlátok mellé szerelt fejekből automatikusan fagyálló folyadékot permetezett az úttestre.
Bár a rendszer technikai bravúr volt, a fenntartása rendkívül drágának bizonyult. A speciális folyadék tartályait folyamatosan tölteni kellett, a szórófejek pedig gyakran eldugultak vagy megsérültek a hókotrók munkája során. Idővel a hagyományos sózás és a modern szóróautók hatékonyabbnak és olcsóbbnak bizonyultak, így az automata rendszert üzemen kívül helyezték.
A világon azonban léteznek valódi fűthető utak (például Izlandon a geotermikus hőt használják erre, vagy Japán egyes részein), de ezeket a hatalmas energiaköltség miatt csak rövid, balesetveszélyes szakaszokon vagy meredek rámpákon alkalmazzák, nem kilométeres autópályákon.
Szóval ezért nincsenek fűtött utak.