Öt ország, öt különös karácsony – és akkor még nem is beszéltünk a kocsonyáról
Ahány ház, annyi szokás, ahány ország, annyiféle karácsony – legalábbis a külsőségeket tekintve, hiszen a dátum adott, a keresztény kultúrkörben az is, hogy épp mit ünnepelnek. Abban viszont már nincs akkora egyetértés, hogy hogyan. Lehet, hogy egy angol elborzadna a harmadik emeleti panellakás fürdőkádjában úszkáló pontyon, egy izlandi a kocsonyán (pedig ők birkafejet is esznek), egy kenyai meg nem értené, hogy miért szenved valaki órákon keresztül a lakás egyetlen használható konyhakését gumikalapáccsal püfölve csak azért, hogy végül ferdén beleszerencsétlenkedjen a talpba egy fenyőt, aminek addigra a legtöbb levele lehullott, a konyhaszekrény tetején tárolt díszeket sikerült leejteni, a bejgli kirepedt, a kutya meg megette a töltött káposztát. A magyarok viszont azon csodálkoznának, hogy hogy néz már ki a csengettyűkkel feldíszített trópusi fa, illetve azon, hogy az izlandiak miért azt tartják a lehető legjobb karácsonyi programnak, ha békén hagyják őket, és leülhetnek nyugodtan elolvasni az ajándékba kapott könyvet.
2 Responses
1699. április 13-án este tizenegy órakor egy észak-angliai kis faluban a kilencéves Jane Rowth édesanyja mellett ébredt. Édesanyja pipázni kezdett szerény otthonuk kandallója előtt, majd két férfi jelent meg az ablakuk előtt, és arra kérték a nőt, menjen velük. Az anya belegyezett, és odasúgta a kislánynak, hogy maradjon nyugton, amíg haza nem tér reggel, desoha nem került elő élve. Jane, amikor a bíróságon beszámolt az utolsó együtt töltött estéről, vallomásában az „első alvás” kifejezést használta.
d
Ez volt az az év, amikor tényleg, de tényleg minden megváltozott