Emlékezés egy máig lezáratlan tragédia magyar repülő személyzetére
Lépjünk vissza az időben egy oly korba amire kevesen vagyunk büszkék, de 1975
megindult reményeink szerint egy folyamat a jobb világ felé az emberi jogok
tiszteletben tartására. A Helsinki Záróokmány (Helsinki Final Act) egy történelmi
jelentőségű dokumentum, amelyet 1975. augusztus 1-jén írt alá 35 ország – köztük
az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Magyarország is.
Az erőszakmentesség a Helsinki Záróokmány egyik kulcsfontosságú alapelve volt,
amely a nemzetközi kapcsolatokban a békés együttműködés és a konfliktusok
elkerülésének elvét hivatott megerősíteni.
Államok közötti viszonyban: Az aláíró országok vállalták, hogy nem alkalmaznak
erőszakot egymás ellen, sem fenyegetéssel, sem katonai beavatkozással.
Izrael is aláírt egy hasonló okmányt, a polgári és politikai jogok nemzetközi
egyezségokmányát (ICCPR) ez rendelkezik a Jog az élethez, szólásszabadság,
vallásszabadság, tisztességes eljáráshoz való joghoz.
Magyarország elfogadta és megerősítette mind az ENSZ Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozatát, mind az Emberi Jogok Európai Egyezményét.
A kegyeleti jog Magyarországon különleges védelmet élvez, és az elhunyt személy
emlékének tiszteletben tartására, valamint a hozzátartozók temetéshez és
emlékezéshez fűződő jogaira vonatkozik. A hozzátartozók jogai a következők:
 Joguk van méltó temetéshez, síremlékhez.
 Joguk van részt venni az elhunyt búcsúztatásában.
 Joguk van az emlékezéshez, például megemlékezések szervezéséhez.
 Joguk van tudni a temetés helyéről és idejéről – ennek megsértése jogsértés
lehet.
Ma és itt mint hozzátartozók ezeket a jogainknak egy pontját gyakoroljuk csak amikor
szeretteink emlékére emlékművet avatunk akik erőszakos cselekmény
következtében vesztették életüket, miközben az érintett konfliktushoz semmi közük
nem volt és semelyik oldallal nem vállaltak közösséget és ártatlanként haltak meg, a
fennt fersorolt jogokat megsértő kormányok tevékenysége eredményeként.
Egyszerűsítve a MA240 –es járatának ártatlan személyzetének és utasainak élethez
való jogát vette el a támadó 1975 Szeptember 30.-án.
Ma és itt nem az elkövető a kérdés hisz a palesztin terroristák támogatására
törvénytelenül használta a légitársaságot a magyar kommunista kormány amire a
védekező törvénytelen erőszakos cselekménnyel reagált, kioltva 50 utas és 10 főnyi
repülő személyzet és vétlen emberek életét. A magasan képzett és tapasztalt Pintér
János kapitánynak esélye sem volt sem kitérni sem védekezni Bejrut partjai előtt.
Életét vesztette Pintér János a járat kapitánya, Mohovits Árpád kapitány, Kvasz
Károly másodpilóta, , Horváth István fedélzeti mérnök, Majoros László hajózó
szerelő, Kmeth Ágnes légiutaskísérő, Fried Richard légiutaskisérő, Szentpály

Mercedesz légiutaskisérő, Herczegh Miklósné légiutaskisérő, Németh Lászlóné
légiutaskisérő.
Minden család számára ez az értelmetlen halál tragédiát jelentett melynek fájdalmát
a ma már egyre kevesebb még élő özvegy, és a szüleikre csak foszló képekben
emlékező gyerekek őrzik. A tragédiákat nem statisztikai számok jelentik hisz a
családok számára ez maga a Holocaust, reménytelenségbe és létbizonytalanságba
taszítva sokakat.
1975 Szeptember 30.-án amikor minden hozzátartozó sokkos állapotban volt azonnal
megindult a ködfejlesztés. Vizsgáló bizottság indult amiben a szabályokkal
ellentétben az állami biztosító embere ült. Egy hozzátartozó ott és akkor férje
fogászati leleteit hozta az azonosításhoz. Át sem vették tőle. A bizottság orvosa be
sem lépett a ravatalozóba mint ahogy más sem. Megjelent a pénz amely ennek a
történetnek még több lépcsős szereplője. A bizottság arra törekedett hogy a magyar
kormány hozzájusson devizában a biztosítási összeghez, igy olyan jelentést kellett
összehozni ami ezt garantálja. Megtették még akkor is ha kollégáikról volt szó. A
szovjetek érdekeinek is megfelelt az ismeretlen okból lezuhant variáció. A bizottság
meg sem kereste az elsőnek helyszínre érkező Hercules Brit Királyi légierő
személyzetét vagy kérte jelentésüket hisz hosszú ideig köröztek a helyszínen a vízi
mentőcsapatokat irányítva. Budapesten a farkasréti temetőben jelképes síremléket
emelt a MALEV és a kormány elég BM-st mozgósított hogy ne legyen nem kívánatos
esemény. A csend és hallgatás biztosítására BM tisztek tettek látogatást a
problematikusnak tűnő hozzátartozóknál. Majd jött a hallgatás és csend évtizedekre.
A roncsok kiemelésének nincs lehetősége szólt a hivatalos közlemény bár erre a
nyugat segítséget ajánlott és technikai akadálya már akkor sem volt és ez most is igy
van manapság.
De George Orwellnek tulajdonított idézet, ismert:
„Akármennyire is tagadják az igazságot, az igazság továbbra is létezik.”
Ez az idézet az Orwell-i gondolkodás egyik alappillére: a valóság és igazság
objektivitása nem függ attól, hogy elismerik-e vagy sem. A gondolat különösen
erősen jelenik meg az 1984 című regényében, ahol a hatalom manipulálja a múltat
és a tényeket, de az igazság – bármennyire is elnyomják – nem szűnik meg létezni.
Megindult a kutatás a történtek után egy szabad demokratikus országból számos
segítővel Magyarországon, egykori MALEV alkalmazottak,ügyvédek, RAF pilóták,
Finnország politikusai az elkövető országának állampolgárai is mert ott sem minden
homogén. Az elkövető államot szilárd meggyőződéssel hamar be lehetett
azonosítani. Egy törvénytelenül acsarkodó fenyegetést, ugyanolyan törvénytelenül
hárítottak el. Több nemzet állampolgárait megölve köztük hitsorsosuk is volt.
Szintén orwelli idézet ami ez után következett.
A szabadság az, hogy azt mondhatod, amit mások nem akarnak hallani. Igényként
fogalmazódott meg hogy szeretteink gyakorolhassák a fennt említett kegyeleti
jogokat és a repülőgépet emeljék ki és az elhunytaknak a megfelelő végtisztességet

adják meg hogy ezzel a családok a veszteséget magukban lezárhassák elfogadva az
emberi lét megszűnésének tényét.
 Az amerikai hadsereg protokollban rögzíti, hogy minden eltűnt vagy elesett
katonát azonosítani és hazaszállítani kell.
 A Defense POW/MIA Accounting Agency (DPAA) feladata, hogy az eltűnt
katonák hollétét felkutassa és hazahozza őket.
Ez az elv nemcsak a tiszteletről szól, hanem arról is, hogy az állam felelősséget
vállal azokért, akiket a szolgálatba hívott. A MALEV közleményében és a jelképes
síron is ez áll szolgálatuk ellátása közben életüket vesztették.
A rendszerváltás után megindult ezért a célért a küzdelem. A legelső megkeresésre
a leghangosabbnak a közlekedési miniszter egy összeget ajánlott a hallgatásért.
Nem jött létre egyezség. Az elkövető képviselője is emelte a tétet nem jött létre
egyezség. A Magyar Országyülés kétszer szavazott a repatriálásról. Az akkori
ellenzék minimális különbséggel szenvedett vereséget.
A kormány létrehozott egy 100 millió forintos alapot a költségvetési törvényben
szigoru feltételekhez kötve a felhasználást. Egy államtitkár ezt felülírta kiosztotta az
összeg felét a másik fele eltünt. A Magyar Nemzet feljelentését nem vizsgálták ki.
Kormányok változnak dolgok elfelejtődnek, az elkövető nem ellenség hanem
szövetséges ma már. Gyanakvásipari szervezetek cikkeket szponzoráltak, vallási
elkötelezettségü szerző ténynek tűnő könyvet írt, államtitkár pilótahibát jelölt meg
okként. Született Tv dokumentum műsor, számos cikk, rádiójáték. Van köztük
pontos és tényszerű de rengeteg a ködösítő maszatoló érdek munka. Egy tény
Magyarországon a korrekt tényszerű sajtó semmit nem tudott elérni, hasonlóan az
egyéni kezdeményezésekhez.
Ma amikor itt felavatjuk ezt az emlékművet köszönetet szeretnénk mondani a
HUNALPA és a Ronkay alapítványnak valamint két hozzátartozó hozzájárulásának
így adakozás révén jött létre ez az alkotás a TU-154 repülőgép tövében. Igy a
kegyeleti jog az emlékezéshez, megemlékezések szervezéséhez teljesült. A jogok
további teljesítése amihez ragaszkodunk a mindenkori magyar kormányok
felelőssége.
„Akkor Jozsue felolvasta a törvénynek minden szavát az áldást és az átkot, szóról
szóra a törvénykönyv szerint. Nem volt egyetlen szó sem abból amit Mózes
parancsolt amit Jozsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége előtt beleértve
az asszonyokat és a gyerekeket is valamint a nép körében élő idegeneket. „
Jozsue 8
Nem név nélkül mentek el”
Nem név nélkül mentek el, mint árnyak a szélben, nem szólt harang, csak a csend
zúgott mélyen. Egy pillanat voltak, s már örök idő, emlékük szívünkben gyökerező.

Nem volt zászló, sem díszmenet, csak egy könny, mit a világ elfeledett. De mi tudjuk:
minden sors egy dal, amit a föld és ég együtt hall.
Ők voltak azok, kik nem kértek semmit, csak élni akartak – emberként, kicsit. Most
csillagként őrzik az éjszakát, s mi gyújtunk értük egy gyertyalángot át.
Köszönjük hogy eljöttek a mai napon.