mivel úgy látta, hogy egy ilyen törvény csökkenti az esélyét annak, hogy a Hamász által szedett túszok élve hazatérhessenek Gázából.
A nemzetbiztonsági bizottság szeptember 28-án szavazott a Zsidó Erő párt képviselője, Limor Son Har-Melech javaslatáról, és átengedte azt. Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter, a párt elnöke akkoriban megerősítette, hogy a bizottsági szavazást követően a törvényről való plenáris szavazás elhalasztását a miniszterelnöki hivatal kérte tőle.
A bizottsági szakaszon átjutott törvényjavaslat szövegében az áll, hogy
„az a terrorista, akit rasszizmus vagy a köz iránti gyűlölet szándékából elkövetett gyilkosság miatt elítélnek olyan körülmények között, hogy a cselekményt Izrael Államnak és a zsidó nép földjén való újjászületésének ártó szándékkal hajtották végre, halálra ítéltessen”.
A halálbüntetés kiszabása kötelező lenne, bírói mérlegelés lehetősége nélkül.
Az izraeli nemzetbiztonsági közösség sajtóinformációk szerint alapvetően támogatja a törvényt, de fontosnak tartaná a bírói mérlegelés lehetőségének beépítését. Ben-Gvir ezt határozottan ellenzi. „Nem lesz mérlegelés ennél a törvénynél, ez az álláspontom és a hitem. Amint lehetővé teszed a mérlegelést, gyengíted az elriasztó hatást.”
Minden olyan terroristának, aki ölni indul, tudnia kell, hogy csak egy büntetésre számíthat – a halálbüntetésre” – tette hozzá.
Izraelben ma nácik és segítőik által elkövetett gyilkosságra, illetve hazaárulásra szabható ki halálbüntetés, ám a gyakorlatban eddig mindössze kettő alkalommal szabtak ki ilyet. Az egyiket 1948-ban Meir Tobianski katonatiszt esetében hazaárulásért, akit azonban kivégzése után rehabilitáltak. 1962-ban pedig Adolf Eichmann SS-tisztet, náci tisztségviselőt végezték ki Jeruzsálemben a holokausztban játszott szerepe miatt.
