Közel 20 év telt el, mióta megnyílt Berlin első temetőkávézója, ami hatására gombamód kezdtek szaporodni a hasonló helyek. A csend és a fájdalom terébe most presszóillat, mély beszélgetések, sőt, időnként nevetés hangja vegyül: ha úgy tetszik, a halottak közé élet költözött. Azonban, míg a helyiek egy része üdvözli az ötletet, sokan tiszteletlennek és morbidnak tartják a mozgalmat. De vajon kinek van igaza? Van-e helye a sportnak, olvasásnak, beszélgetésnek ott, ahol emberek nyugszanak?