A mélyszegénységben élők helyzete nem roma sajátosság, hanem általános magyarországi probléma – hívja fel a figyelmet Orsós János pedagógus, roma aktivista, a miskolci dr. Ámbédkar Technikum vezetője a Kontroll.hu-nak adott interjújában. Az intézmény vezetője szerint ma már nem csak a hátrányos helyzetű térségekben, hanem a nagyvárosokban is komoly gondot jelent a szaktanárok és szakorvosok hiánya.

Orsós János az elmúlt hetekben több megyét is bejárt, és azt tapasztalta, hogy nemcsak a cigánytelepeken hiányzik a kémiatanár, és nemcsak a zsákfalvakban nincs elég orvos. Egyre több olyan települése van az országnak, ahol a szakemberhiány alapvetően veszélyezteti az oktatást vagy az egészségügyi ellátást. A pedagógus már 2020-ban is körbejárta az országot Setét Jenővel és az Idetartozunk Egyesület néhány tagjával, amikor felmérték a peremvidékek állapotát. Akkor született meg a roma politikai minimum.

Az aktivista szerint újra fölelevenedik mindaz a hiány, amit négy-öt éve tapasztaltak, sőt a helyzet még rosszabbá vált. A szegénységet érintő kérdések még aktuálisabbá váltak, hiszen nemhogy javulást, hanem romlást lehet megfigyelni. Míg a nagyvárosokban már több hónapos várólista van az egészségügyi intézményekben, és a városi iskolákban is tanárhiánnyal küzdenek, addig a hátrányos helyzetű térségekben ezt a problémát minimum ötszörösére lehet becsülni.

Az orvoshiány drámai mértékű: országszerte már több mint ezer betöltetlen háziorvosi praxis van, és a számok folyamatosan növekednek. A Magyar Orvosi Kamara adatai szerint egyetlen év alatt is látványosan romlott a helyzet: februárban még 956, júliusban már 1005 családorvos hiányzott a rendszerből. Pest megyében is nagy az orvoshiány, de Borsod-Abaúj-Zemplén különösen kritikus helyzetben van, januárban 104 orvos hiányzott a régióból. Orsós János hangsúlyozza, hogy az alapellátás kulcsfontosságú, hiszen a családorvos az első lépcsőfok bármilyen betegség esetén, és a legtöbb szakorvoshoz is csak körzeti orvosi beutalóval lehet eljutni.

A helyzetet tovább rontotta, hogy az Orbán-kormány egészségügyi államtitkára, Takács Péter egy podcast adásban lényegében azt állította, hogy a háziorvosok maradékelven választódtak ki az egyetem után, vagyis azok mentek háziorvosnak, akik máshova a klinikumban nem fértek be. A kijelentés hatalmas felháborodást váltott ki, a Magyar Orvosi Kamara közleményben utasította el a sértő állítást, kiemelve, hogy a háziorvoslás a gyógyítás egyik legnagyobb kihívást jelentő területe, amely komoly szaktudást igényel.

A fogászati ellátáshoz való hozzáférés szintén kritikus pontja a rendszernek. Orsós János szerint a fogászati kezelés gyakorlatilag luxussá vált a mélyszegény rétegek számára. Már az is nagy probléma, hogy a kistelepülésekről a városokba kell utazni a fogorvosi rendelőkbe, amit megnehezít a közlekedés és a magas viteldíj is. Az aktivista felhívja a figyelmet arra, hogy elég megnézni a szegények fogainak állapotát, hogy lássuk a problémát.

Konkrét példaként említi, hogy az egészségügyi ajánlások szerint három havonta kellene cserélni a fogkefét, ami gyerekek esetében különösen fontos volna. Mindenki szeretné, ha gyermekeinek szép, egészséges foga lenne, ám a családi pótlék tizenhét éve változatlan. Közben egy fogkefe vagy egy tubus fogkrém ára jelentősen megnövekedett az elmúlt évek során. Ráadásul az iskolafogászatok finanszírozásával is komoly gondok vannak.

Orsós János az infrastruktúrához való hozzáférést is központi kérdésnek tartja. Álláspontja szerint amikor a közjóhoz való hozzáférésről beszélünk, nemcsak a romákat kell említenünk, hanem egy jól körülhatárolt társadalmi réteget, amelynek – etnikai hovatartozástól függetlenül – nincs aszfaltos út a portája előtt, vezetékes víz a házában, csatornázás és közvilágítás az utcájában.

A pedagógus fontosnak tartja, hogy a társadalom egységesen tiltakozzon, ha azt látja, hogy a kormány kisemmiz egy adott réteget. Figyelmeztet: a történelmi előzmények alapján előbb-utóbb ezt a réteget szélesíteni fogja a hatalom.