Úristen, nő a pilóta, akkor ő nem megy

Megszűnt az akkori munkám, egy rajzfilmstúdióban dolgoztam trükk-operatőrként. Azon gondolkodtam, hogy akkor most mi lesz, hogy lesz pénzem a repülésre. Az oktatóm azt mondta, hogy itt az ideje egy nagy váltásnak: adjak bele mindent és induljak el a nagygépes világ felé vezető úton. Ez az ötlet magamtól sosem jutott volna eszembe, de nagyon tetszett. Úgyhogy eladtam az autómat, és szó szerint repülési percekre váltottam minden pénzemet. Ez a kétezres évek elején történt.”

Diána hosszú utat járt be, először megszerezte a PPL-t (magánpilóta szakszolgálati engedély), aztán jött a kereskedelmi pilóta szakszolgálati engedély, ezzel már pénzt is tudott keresni. Ezt követte az éjszakai repülés, majd a legnagyobb lépés, a műszeres repülés. Közben pedig a karrierje fontos állomásához érkezett, elment Skóciába vontató pilótának, hogy pénzt keressen, és gyűjtse a repülési időt. Ahhoz, hogy utasszállítót vezethessen, szimulátoros képzésen is részt kellett vennie, hiszen a repülőgépet nem próbálgatják élőben, az drága mulatság lenne. Az oktatás Mönchengladbachban zajlott, heteken át tartott. Aztán a sármelléki reptéren jöttek az iskolakörök, és jöhetett az éles repülés. „2005 telén ültem először elsőtisztként egy Stanstedbe tartó utasszállítón, egy Boeing 737-esen. 150-en ültek a gépen, és én voltam az elsőtiszt. Mindenki elsőtisztként kezdi, a kapitánynak nagyobb tapasztalata van, övé minden felelősség. Aztán már egy másik légitársaságnál, egy heraklioni úton ültem először a kapitány ülésében. Arra is emlékszem, hogy ki volt az elsőtisztem, és arra is, hogy cargot is szállítottunk, méghozzá naposcsibét. Kicsit izgultam, de akkor már nagyon tapasztalt voltam, hisz régóta vártam erre a pillanatra. Az ember ilyenkor már vagy magabiztosan ül be, vagy sehogy.