Amikor Sztálinnak Lenin halála után nem tetszett, ahogy Nagyezsda Krupszkaja viszonyul az aktuális pártvonalhoz, megfenyegette, hogy amennyiben nem alkalmazkodik, mást fog kinevezni Lenin özvegyének. Magyar Levente, a Külügyminisztérium államtitkára, külügyminiszter-helyettes 2025. szeptember 26-án a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében előadást tartott egyetemistáknak a magyar kormány külpolitikájáról és annak hátteréről. Az ezt követő beszélgetés során hangzott el egy azóta sokat idézett mondata, amely szerint Ukrajnának igazán nem kellene, hogy gondot okozzon a békekötés, hiszen területének csak „egyötödét” kellene feláldoznia, szemben Magyarországgal, amely területének kétharmadáról mondott le a trianoni békével.
Szó szerint ezzel zárta a kérdést: „Fájdalmas volt? Persze, hogy fájdalmas volt. Most Ukrajnának a területeinek egyötödét kéne feladnia. Nem akarom megmondani, hogy mit csináljon Ukrajna, csak azt mondom, hogy a mi tapasztalataink alapján a béke néha fájdalmas. A kérdés az, hogy mi a fontosabb. Az ország életképességének a megőrzése, vagy ragaszkodni néhány ezer négyzetkilométerhez.”
Egy válasz
Simán! Lenin bigámista volt.
„Inessza Armand egy párizsi operaénekes törvénytelen gyermekeként született, és hamar – 19 évesen – férjhez ment az igen gazdag orosz-francia textilkereskedő család legidősebb fiához, Alekszander Armandhoz. Inessza kilenc évig élvezte a fiatal gazdag feleségek gondtalan életet, miközben négy gyermeket szült. Aztán egyszer csak elhagyta férjét, és botrányos kapcsolatot kezdett férje öccsével, Vlagyimirrel, az akkor még csak mindössze 17 éves egyetemistával – és forradalmárral. (Férje mindezek ellenére hűséges maradt hozzá: egész életében anyagilag támogatta, és börtönbüntetései, illetve száműzetése idején a gyerekekről is gondoskodott. Sőt, az 1903-ban Vlagyimirtól született gyermekét később örökbe fogadta.)
A következő évben csatlakozott Leninékhez. Először forradalmi iskolát hozott létre a Párizs melletti Longjumeau-ban – valószínűleg itt kezdődött kettejük románca is -, majd segített új szeretőjének megszervezni a Szociáldemokrata Párt prágai konferenciáját, ahol néhány ügyes taktikai húzásnak köszönhetően a bolsevikoknak sikerült megszerezniük a többséget.
Eközben egyre kevésbé lehetett titkolni az elvtárs és elvtársnő szenvedélyes vonzódását. Nágya, Lenin felesége el akarta hagyni őt, de Lenin marasztalta. Krupszkaja végül is engedett – de ragaszkodott a külön hálószobához.
Nágya Krupszkaja és Inessza tulajdonképpen barátnők voltak, összefűzte őket mély hitük, meggyőződésük a forradalomban és a feminizmusban. Ráadásul a gyermektelen Nágya sokat törődött Inessza gyerekeivel, sőt Armand halála után a fiatalabbakat örökbe is fogadta.
Lenin jobbkeze
Inessza – Lenin megbízásából – visszatért Oroszországba, hogy újjászervezze a párt leningrádi hálózatát, melyet a csendőrség folyamatos rajtaütései lassanként felmorzsoltak. Lengyel parasztlánynak öltözött, leleplezték, és 1913 végén hat hónap börtönre ítélték.
Alexander rendkívül nagy, 6500 rubeles óvadék ellenében elérte, hogy szabadlábon védekezhessen. Inesszának azonban esze ágában se volt megvárni a tárgyalást, egyszerűen megszökött, és csatlakozott az akkor Krakkóban tartózkodó Leninhez. Szerelmük ekkor került válságba.
Lenin szeretett volna – legalábbis időlegesen – véget vetni kapcsolatuknak. Inessza azonban még ragaszkodott a férfihoz, ahogy az egyetlen megmaradt leveléből is kitűnik: „Bárcsak láthatnám magát, akkor talán elviselném csókjai hiányát. Annyira boldoggá tenne, ha néha beszélhetnék magával; és még csak nem is okoznánk fájdalmat senkinek. Miért foszt meg ettől?”..”