Semjén Zsolt használta a pedofíliát politikai ellenfele ellen – alighanem először a magyar politika történetében. 2005-ben kijelentette: „aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re.”

A Fidesz az amerikai szélsőjobboldaltól és a putyini Oroszországból importálta azt a politikai terméket, amelyben összemosták a pedofíliát és az LMBTQ-jogokat. Mivel mind a melegség, mind a pedofília kényes vagy tabutémák, a társadalom keveset tud róluk, így viszonylag könnyű tömegeknek beadni, hogy aki meleg, az rögtön kisgyerekekhez is vonzódik. A „gyermekvédelmi” törvényben tudatosan mosták össze a kettőt, de úgy tűnik, csak néhány könyvre került fólia, a gyermekvédelmi rendszer nem lett transzparensebb.

Hétfői kirohanásában maga Semjén Zsolt is a melegséget és a pedofíliát keverte: „Ha van ebben a házban valaki, aki esküdt ellensége a pedofíliának, az én vagyok. Én voltam az első, aki az LMBTQ-lobbi ellen szembe mer menni.”

A Fidesz politikai vagy közéleti „ellenfeleinek” sorát mocskolta be ezzel a módszerrel.

Osváth Zsolt vállalkozóról és influenszerről a teljes kormányközeli sajtó megírta, hogy gyermekpornográfia bűncselekményét követte el, de a cikkek elején most már a helyreigazítás olvasható. Egy régi rádióbeszélgetést citálva a pedofília relativizálásával vádolták Puzsér Róbertet éppen akkor, amikor Magyar Péterrel lett volna közös nyilvános szereplése.

Jámbor András tudna arról mesélni, hogy milyen, ha alaptalanul vádolnak valakit pedofil bűncselekményekkel. A független országgyűlési képviselőt 2023 februárjában több cikkben is azzal vádolta az Origo nevű szennylap, hogy a Szikra Mozgalom több tagjával „pedofil bűncselekményeket követnek el és pedofil bűnözőket fedeznek”. A vád olyan ingatag lábakon állt, hogy másfél évvel később Jámbor pert nyert a lap ellen, ám a Gulyás Gergely-féle szigornak nyoma sem volt az ítéletben: mindössze 159 ezer forintot kellett fizetnie a Mészáros Lőrinc érdekeltségében tartozó Mediaworksnek. De Jámbor egy interjúban azt is elmesélte, hogy Kocsis Máté a parlamenti folyosón sziszegte neki, hogy „pedofil”.

Jó húsz évvel ezelőtt Semjén Zsolt használta a pedofíliát politikai ellenfele ellen – alighanem először a magyar politika történetében. 2005-ben kijelentette: „aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re.”

A pedofília vádját egészen eddig gátlás nélkül használta a Fidesz. De más, hasonlóan súlyos – és a magánéletet átlépő – ügyeket is felhasználtak már: Vona Gábort homoszexualitással „vádolták”, Juhász Pétert nőverőnek, Márki-Zay Péter feleségét gyerekgyilkosnak nevezték. Ezekért az álhírekért aprópénzt fizettek a Kesma-lapok a helyreigazítási perek után.

Csak amikor Semjén Zsolt kerül gyanúba, akkor emlegetnek „börtönt” és „megtorlást”.

A Fidesz tagjai most egymással versenyezve igyekeznek tisztázni a miniszterelnök-helyettest. A miniszteri neveket bizonyíték nélkül „kiszivárogtató” Káncz Csabát vélt titkosszolgálati kapcsolataival hiteltelenítik, ahogy a Szájer-botránynál is „összehangolt titkosszolgálati akciót” emlegettek. Kocsis Máté frakcióvezető szerint a vád alkalmas arra, hogy „a magyar államszervezetet akár meg is bénítsa, instabil nemzetközi viszonyok között az ország kormányát cselekvőképtelenné tegye”, Nacsa Lőrinc, a prominens kereszténydemokrata politikus szerint az egész „politikai haszonszerzés”, Vitályos Eszter kormányszóvívő azt írja, „szervezett akció zajlik a magyar kormány ellen”. A tűzoltás feladatát kiosztották már a NER-es médiabirodalom minden harcosának: a Harcosok Órája, a Patrióta, a Megafon-influenszerek, a Mandiner és a többi is arról kommunikál, hogy az alaptalan vádaskodásokat meg fogják torolni.

De ahogy a kegyelmi botrány esetén, úgy ezúttal is Orbán Viktor reakciója ad súlyt a kérdésnek, aki ezt posztolta: „Igazi komcsi tempó. Aki ilyet tesz, annak felelnie kell a mondataiért. Ott aztán majd kiderül, hova is vezetnek valóban a szálak.”

Semjén Zsolt a parlamentben azt kiabálta, hogy „ilyen aljasság a magyar politika történetében a rendszerváltás óta nem volt”. Mögötte Kósa Lajos magába roskadva ül, jól láthatóan azt motyogja maga elé: „De, volt”.