„A 2010-es évek közepén az Orbán-kormány propagandája meghonosított a magyar közéletben valamit, ami korábban nem létezett: a politikai ellenfeleket és családtagjaikat személyében támadó, totális kitaláción alapuló hazugságkampányokat, melyeket cikkek százaiban, ezreiben zúdítanak ránk” – írta a Facebookon Panyi Szabolcs, a Direkt36 újságírója a Szőlő utcai botrányról, annak is a „Zsolt bácsit” érintő részéről.

Panyi szerint a lejáratókampányok leginkább Vona Gábort és Juhász Pétert érintették, mindketten tucatnyi pert nyertek a kormányközeli orgánumok ellen, „rendre kiderült, amit persze a kicsit is józan olvasó rögtön látott: hogy minden állítás hazugság”.

Úgy látja, „ez az új típusú propaganda (…) normalizálta a politikai ellenfelek emberi méltóságát porig romboló hazugságokat”, így nem sokkal később ellenzéki politikusok is elkezdtek bizonyíték nélküli állításokat, pletykákat terjeszteni. A jelenség másik eredménye pedig az lett Panyi szerint, hogy a közéleti hírek fogyasztói egyre kevesebben igénylik, hogy az állításokat tények is alátámasszák, ez egyre több ember számára nem alapkövetelménye annak, hogy elhiggyen valamit. „Eközben a kormány pedig tudatosan támadta a hagyományos médiát, és annak az úgynevezett kapuőr szerepét is, nehogy újságíró szakmai és etikai szabályok állják útját a hazugságok gyártásának és terjesztésének” – tette hozzá.

Panyi Szabolcs az Alien-filmekhez hasonlította azt, hogy az Orbán-kormány fegyvere elszabadult és most ellenük fordult, ahogy azt a Semjén Zsoltot a Szőlő utcai bűncselekményekkel összekötő pletykákból látjuk. Úgy gondolja, ezek a pletykák mostanra önálló életre keltek, ami „azért történhetett meg, mert a kormány maga bontotta le az ellenőrizetlen információk terjedésének gátjait”.

“Amit most látunk, az szerintem leginkább tömeghisztéria, ahol pletykák és sokadkézből származó félinformációk kelnek önálló életre – írja, Panyi emlékeztetve arra, hogy ennek ellenére egyetlen komolyan vehető független lap sem írt Semjén nevéről, amíg ő maga fel nem szólalt a parlamentben. Ekkor vált a történet hírértékűvé, megírhatóvá” – teszi hozzá.

Jól látszik ez a folyamat abból is, hogy a Semjén iránti érdeklődés jelentősen megugrott, amikor az ügyben szót kért a parlamentben, erről itt írtunk:

„A független magyar médiának nemcsak a kormányzati támadásokkal kell szembenéznie, hanem az irracionális, hiszterizált közönségi nyomással is” – utal Panyi arra is, hogy a független szerkesztőségek hetek óta kapnak kommenteket arról, hogy miért nem a Szőlő utcában történtek felderítésével foglalkoznak. Mint írja, az olvasóknak is érdeke, hogy ellenőrizett tényeket kapjanak, akkor is, ha ez nem egyezik azzal, amit szeretnének hinni. „Persze olykor kiderülhet – és szívós, aprólékos munkával bizonyítható – hogy egy-egy ellenőrizetlen információban vagy konteóban mégis van igazság. De ettől még a pletyka és a konteó szimpla megírása és terjesztése azokat nem fogja automatikusan igazzá tenni” – teszi hozzá.

„A legnagyobb tanulság viszont talán mégiscsak az, hogy az Orbán-kormány még most sem érti, amikor ő kerül a bot rosszabbik végére, hogy mit szabadított rá a magyar nyilvánosságra. Nem érti, hogy az ő érdekük is az lenne: a tények és ellenőrzött információk követelménye mindenkire vonatkozzon” – összegezte Panyi, aki szerint a Semjén-sztori mögött nem összeesküvés áll, hanem események „véletlen és szándékolatlan láncolata”.

Ezt fontos különbségnek tartja a kormány tudatos hazugságkampányaival szemben, mert ez szerinte „egy koordinálatlan, organikus kitörése valami mélyen lappangó társadalmi haragnak, aminek a kormány számára sokkal félelmetesebb kellene, hogy legyen, mint bármiféle precízen megszervezett brit titkosszolgálati lejárató akció”.