Déli Hírlap

Foszgén és merkap- tán…e két vegyület hallatára azonnal a gyárra asszociálnak a miskolciak.

Annak ellenére, hogy nem Miskolc közigazgatási területén található, az Északmagyarországi Vegyiművek, a miskolci emberek egészségük és nemegyszer életük egyik fő veszélyforrását benne látják. Nem ok nélkül, hiszen a néhány hete történt és 15 évvel ezelőtti munkahelyi fegyelmezetlenségből adódó robbanás és a közelmúltban emberéleteket is – követelő detonáció ennek lehetőségére utal, félelmet keltve a környéken élőkben. Tóth Lászlóval, a vegyi művek környezetvédelmi osztályvezetőjével elsőként ezekről a kényes kérdésekről beszélgettünk.
— Foszgén és merkap- tán…e két vegyület hallatára azonnal a gyárra asszociálnak a miskolciak. Mennyire érezhetjük biztonságban magunkat tőlük, nem válthatók ki más anyagokkal?
— Mindkettő a növényvédő szerek gyártásához szolgáló alapanyag, nem lehet őket helyettesíteni. A közvélemény azonban úgy vélem tájékozatlan a hatásukat illetően, hiszen például a klórgáz, vagy szénmonoxid felhasználása, vagy szállítása legalább annyi kockázatot rejt magában. A fosz- génről az első világháború vegyi fegyvereként mindenki hallhatott. Háromszor nehezebb a levegőnél, így kikerülve a zárt rendszerekből a mélyedéseket igen gyorsan kitölti, fulladást okozhat. A foszgérft felhasználó üzemrészünkben állandó, éjjel-nappali méréseket végzünk, s a környezetvédelmi hatóság is váratlanul, évente többször is ellenőriz
bennünket. Komoly foszgén- kibocsátás — kisebb szivárgásokat eltekintve, mely még emberre károsodást nem okozott — az ÉMV-ben még nem történt. A BVK- ból vasúton érkező íoszgén- szállítmány rendkívüli biztonságvédelmi körülmények között érkezik hozzánk. Ekkor leállítják ezen a részen a vasútforgalmat, külön megjelölt, sárga vagonokban érkezik naponta ez az alapanyag. A merkaptán elsősorban a szaglást irritálja, a városi gázokat például ezzel szagosítják. Töményen kikerülve a környezetbe az emberi életet nem veszélyeztetheti. A foszgéníelhő látható, a merkaptán szagolható, nem mindegy tehát, hogy milyen az uralkodó szélirány. Éppen ezért öt éve a Meteorológiai Intézettel több széliránymérőt helyeztünk el a vállalaton belül és környékén, így riasztás esetén tudják az emberek, merre érdemes menekülniük.
— Hány tonna növényvédő szerért vállalják a kockázatot, meddig használják még a foszgént a technológiájukban?
— Több tízezer tonnáról van szó, s erre épült a vállalat technológiai rendszere. A műszaki fejlesztésünk azonban dolgozik azon, hogy ha drágább is, de helyettesíthessük. Biztatóak az eredmények.
— Milyen vegyi anyagok keletkeznek még a növényvédő szerek gyártása során?
— Például diszulfid és sósav. Ez utóbbit az évtized elején kezdődött, és ’84-re befejezett beruházásnak kö
szöhetően ma már ki tudjuk nyerni a technológiai véggázokból újra hasznosítjuk, illetve eladjuk. Ugyancsak ’86-ra fejeződött be annak a véggázfeldolgozó rendszernek a kialakítása, melynek egymilliárdos költségéből 25—30 százalék kimondottan környezetvédelmi célokat szolgál. Mindezek mellett véggázégetéssel technológiai zavarok esetén sem jutnak ki ezek az anyagok a levegőbe.
— Milyen minőségű szennyvizet bocsátanak ki a Bábony-patakba. mely azután a Sajóba kerül?
Átalakulatlan növénvvédő- szer hatóanyag, szermaradványok és biológiai bomlás- termékei kerülnek még jelenleg is bele, s az előírt oxigénigénynek sem tudunk mindig megfelelni. Az elmúlt évben 14,5 millió forint szennyvízbírságot fizettünk ezért, de a rövidesen megjelenő új szabványoknak, ha nem változtatunk a technológián, semmiképpen nem’ tudunk majd eleget tenni. Ezért elébe mentünk az eseményeknek, javasoljuk két gyógyszeralapanvag- gvártó technológia leállítását. s már tárgyaltunk egy NSZK-beli céggel, hogy a biológiai szennyvíztisztítónkat — mely mára elavult — mélylevegőztetéses eljárással hogyan tudnánk korszerűsíteni. A realitás azonban az, hogy a jelenlegi gazdasági szabályozók miatt, például a Műszaki Fejlesztési Alap újabb elvonásával némigen tudni, honnan tudnánk előteremteni a csaknem másfél milliárdot erre.
— Hová kerül a szennyvíziszap, a veszélyes hulladék?
— A biológiai tisztítás során á baktériumtömeg egy részét folyamatosan el kell távolítanunk, ez körülbelül 500—800 tonnás mennyiség. Alaposan tanulmányoztuk, hogy a lerakáson túl — melyet a vállalat területén,\ biztonságos agyagpaplan szigetel — hogyan hasznosíthatnánk. Biztató eredmények születtek rekultivációs kísérleteink során. A folyékony veszélyes hulladékot egyébként elégetjük, míg a néhány tíz tonnányi szilár- dot eddig a hernádkrécsi veszélyes hulladék lerakóba szállítottuk; most kénytelenek vagyunk a vállalat területén tárolni. Tervezzük azonban egy szilárd hulladékégető-mű építését is, melyre már konkrét ajánlataink vannak. A vállalat sok mindent saját szakembergárdájának köszönhetően tud megoldani, s az új technológiákat is folyamatosan figyelemmel kísérjük, hátha hasznosíthatók nálunk is. A gyár neve a miskolci kommunális lerakó ügyében is szóba került, területünk egy- harmada a Császár-völgybe nyúlik, a csapadékvizek is felénk folynak. Mi azonban csak akkor egveziink bele a beruházásba, ha az a lerakás mellett a hulladékválogatót és égetőt is magába foglalja Bizalmatlanok vagyunk a folyamatos tervmegvalósítással szemben, nem akarjuk, hogy csak lerakják és halmozzák a völgyben a szemetet.
(Folytatjuk)
Nagy Zsuzsanna

https://library.hungaricana.hu/hu/view/DeliHirlap_1990_08/?pg=0&layout=s