A Miskolc Szemei helyi csoporthoz fordult egy nyaraló család, kérésükre nevüket nem tették közzé. Leírták véleményüket az itt tapasztaltakról, melyet elmondásuk szerint több kormányközeli csoportba nem engedtek ki.

Én és a családom az elmúlt években gyakran választottuk ki Miskolcot nyaralásaink úti céljául. A Bükk varázsa, Miskolc-Tapolca és a miskolci vendégszeretet. Idén is úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk Miskolcra. Halottunk a Barlangfürdő sajnálatos esetéről is és arról is, hogy nem túl rózsás mostanában a helyzet nálatok. Ezeket itt a miskolci csoportokban olvastam.

Engedjétek meg, hogy leírjam a véleményemet a majd egyhetes itt tartózkodásunkról. Feleségem leszögezte, hogy legközelebb nem szeretne Miskolcra jönni! Pedig ha valaki, akkor ő nagyon szereti/szerette ezt a várost. Kezdeném azzal, hogy nyaralásunk során nem akartuk Miskolcot bejárni autóval, mert drága és semmit nem látunk.”

“Emiatt tömegközlekedéssel próbálkoztunk meg! Pár évvel ezelőtt hemzsegtek az autóbuszok és a többi városhoz képest, sokkal jobb volt itt a közlekedés. Most azt hittük, hogy valami sztrájk lehet, mert autóbuszok nem túl sűrűn jöttek, amik meg igen, azok igencsak műszakilag nem voltak túl jók, Le is kellett szállnunk az egyik járatról, mert a gyerek nem érezte jól magát, mivel ilyen nagy hőségben nem volt klíma a buszon. Az ablak nyitva volt de csak a forró levegő jött be. Kérdeztük az egyik utast, aki azt mondta, hogy ez itt mindennapos. Ez most komoly? Nem hittük el.

Míg kiértünk Tapolcára, úgy a napnak a fele is telt.

Kedves Miskolciak! Mi történt szeretett Miskolc-Tapolcával ? A sétányokon végigmenve emberrel alig találkoztunk. 2-3 kis üzlet volt nyitva. Csalódottság lett úrrá rajtunk. Rendes étkezési lehetőség hiányát tapasztaltuk. Hamar elindultunk vissza a szállásra, de a végállomásról induló autóbuszon szintén nem ment a klíma. Így sajnos leszálltunk és taxival mentünk a szállásra, mivel nem akartunk, hogy a gyerek ismét rosszul legyen.”

“Ellátogattunk a II. János Pál pápa térre is, ahol szegény sorsú gyerekek másokkal nem törődve ordítoztak, hangoskodtak, az emberek csak tovább álltak, így mi is. Mi vagyunk itt a vendégek ezért mi nem szeretnénk senkit megszólni, hisz nem tudjuk, nálatok mi a szokás. Szerettünk volna megkérdezni egy hatósági személyt, de az itt tartózkodásunk során nem találkoztunk ilyennel.

Lillafüreden jól éreztük magunkat, több más családdal beszélgettünk, egymással játszottak a gyerekeink, fotózkodtak és még sorolhatnám. Utolsó napokban látogatást tettünk a Népkerti parkban, szép hely, nyugodt, csak ajánlani tudom.

Viszont amit a belvárosban tapasztaltunk, azt más városban, de még kisebb településeken sem sikerült. 10 méterenként szólítottak le bennünket a szegény, hajléktalan emberek Miskolc főutcáján. Kicsit kellemetlen volt számunkra. A Miskolc felirattól sétáltunk egészen a Szinvapark villamosmegállóig.

Szerettünk volna egy fagylaltot megenni és leülni, de hajléktalan személyek a padokon feküdtek, vagy nem tudom, de irtózatosan büdösek voltak a padok és nem egy, hanem több ilyen pad. Így továbbmentünk. A belvárosban egy nagy áruháznál megint belebotlottunk ittas, vegyes korosztályú személyekbe, akik ordibáltak, és az a szemét ami ott volt. Nem szép látvány. Sajnos nem jó tapasztalatokkal hagyjuk itt a várost. Remélem, egyszer szebb és jobb lesz ez a kedves kis város!” – így a hosszan megfogalmazott vélemény. Nagy kár, hogy így látják valaha szép városunkat és nem is szeretnének újra idelátogatni. Lehet még visszaút a lecsúszásból?

Küldjél egy cikket