Az egykori milliárdos miniszter luxusvilláját az enyészet és a vandálok pusztítják (galéria)
Fotó. Kapoly Miskolcon a Borsodi Szánbányák Bányásznapi ünnepségén. 1980 évek vége felé
Kapolyi László ipari miniszterből milliárdos üzletemberré vált, mégis teljes elszegényedéssel zárult az élete. Egy tanulságos történet hatalomról, tudásról és bukásról. A Kapolyi-villa mindenkit emlékeztet arra a jól ismert közhelyre: hiába a pénz, a halálba senki nem tudja magával vinni.
Mi lett az ország egyik leggazdagabb emberéből? Kapolyi László egykori villája már csak árnyéka önmagának – ahogy egykori vagyona is eltűnt. A történet tanulságos: a politikai befolyás és gazdasági siker egyaránt múlandó. A Kapolyi-villa elhagyatva áll, falai némán tűrik az idő viszontagságait. Az épületet a BCO urbex Facebook-csoport járta körül.
Fotó: Facebook/Magyarország elhagyottan – BCO urbex
A Kapolyi-villa titkai – egy letűnt birodalom nyomában
Az épület egykor Magyarország egyik leggazdagabb emberének, Kapolyi Lászlónak volt az otthona. A látványos, modern stílusban épült körpanorámás komplexum – amely több szintjén üvegházas ívek, különleges belső terek és egykor ásványgyűjtemények sorakoztak – mára elhagyatottan áll. Pedig tulajdonosa nem csupán vagyonával, hanem tudományos és politikai pályájával is kiemelkedett a hazai közéletből.
Kapolyi László 1932-ben született Újpesten, egy jómódú, de később ellehetetlenített családban. Tanulmányait mérnökként kezdte, majd bányamérnökként folytatta. A tatabányai bányavidéken nemcsak dolgozott, hanem huszonhárom szabadalmat is bejegyzett. Kiemelkedő tudását és szorgalmát már fiatalon elismerték, később az MTA tagja lett, ipari közgazdász, kutató, majd miniszter.
Fotó: Facebook/Magyarország elhagyottan – BCO urbex
A nyolcvanas években a Nehézipari Minisztérium vezetőjeként dolgozott, majd a rendszerváltás után vállalkozásba kezdett. Az orosz államadósság kezelésébe bekapcsolódva cége, a System Consulting hatalmas nyereséget ért el: szenet vett, áramot termeltetett belőle és Magyarországra hozta. Mindezt úgy, hogy az államnak járó részt pontosan fizette, szinte példátlanul becsületes üzleti magatartással.
A kilencvenes évektől a Magyar Szociáldemokrata Párt élén, majd az MSZP színeiben is dolgozott országgyűlési képviselőként. A politika azonban nem hozott számára hosszú távú sikert. A kétezres évekre üzletei megingottak, a külpolitikai és gazdasági környezet átalakulása ellehetetlenítette vállalkozását.
A Vértesi Erőmű ügyében indított peres eljárások, valamint a magyar-ukrán kapcsolatok politikai beavatkozásai következtében Kapolyi vagyonának jelentős része elveszett. A cég felszámolás alá került, az akadémiai és miniszteri nyugdíját felfüggesztették. Egykori barátai szerint napi megélhetési gondokkal küzdött, közüzemi számlákra is kölcsönkért.
2014-es halálát követően a Béla király úti Kapolyi-villából szinte minden eltűnt: bútorok, festmények, ásványgyűjtemény. Az épületet áron alul értékesítették, a hagyatéki eljárás pedig hosszú éveken át húzódott. Pedig életében több mint 1700 hallgatót támogatott ösztöndíjjal, templomokat adományozott, és még a halálos ágyán is terveket szőtt. Kapolyi László élete egy korszak tükre: tudás, ambíció, becsület és végül csendes bukás. Az ő története rávilágít arra, hogy a hatalom és vagyon nem örök – az emlék viszont megmarad.
5 Responses
Egy biztos, ez az ember a munkájából, a szorgalmából, a TUDÁSÁBÓL és a műveltségéből lett milliomos. Na ez nem mondható el a fidesz által kitartott milliárdosokból. „Legyetek bátorak” 😀
Orvos látott már?
Lölőnek nem kell félnie attól, hogy az emléke sokáig megmarad. Legfeljebb elrettentő példaként! 😀
ő már Böszme alatt milliárdos volt
id.Lölö, ifj Lölö egy cég ,egy székhely, Felcsút
Arra nem vagytok képesek az üzleteiket külön-külön tárgyaljátok
Biztos a fideszesek voltak a „vandálok”. Thürmer aranyérméit is a fideszeseknyúlták le. Nem tudtad?
😁😂🤣😀
„4500 érméből álló aranykincset adott egy párizsi magyar emigráns az állampártnak 1987-ben, amelyet letétbe helyeztek a Magyar Nemzeti Bankban, onnan viszont nagyjából tíz évvel később egy ügyvéd kivette és a pénz eltűnt – erről írt cikket december elején a Figyelőben Ungváry Krisztián történész. A 17 kilónyi arany értékét akkor 20 millió forintra taksálták, ami most 150-160 millió forintnak felelne meg.
Ungváry nem tudta felgöngyölíteni, hogy pontosan kinél landolt a pénz, csak annyi tudott meg az MNB-től, hogy az érméket 1998. december 14-én kiadták Éliás András ügyvédnek, aki egyébként több MSZP-közeli cég felügyelőbizottságának is a tagja volt. Ekkor még Puch László volt az MSZP pénztárnoka, aki nem árulta el Ungvárynak, hogy mi lett a pénzzel, a Figyelő újságíróinak pedig azt állította, hogy semmit nem tud az ügyről, és nem is a párt, hanem az adományozó családja kérte meg az ügyvédet a letét felvételére.
Az Átlátszó.hu most Thürmer Gyulának, a Munkáspárt vezetőjének a visszaemlékezését bányászta elő, amely könyvében, a 2009-es kiadású Az elsikkasztott országban jelent meg. Az MSZMP jogutódja 1989-ben az MSZP lett, de a Munkáspártot létrehozó Thürmer is tudott az aranykincsről, mégpedig Farkas Gyulától, a pártgazdasági osztály korábbi alosztályvezetőjétől hallott róla.
Thürmer – aki szóban is megerősítette a sztorit az Átlátszónak – úgy emlékszik, az MNB-ben lévő letéti széfhez tartozó kulcs elveszett, erről állítása szerint még ő is tudott, de az MSZP-sek feltehetően nem, mert rajta keresték, helyesebben ajánlatot tett nekixzt kéri, hogy Thürmerék hozzák ki az aranyat a bankból és osztozzanak, vagy ha ez nem jó, akkor adnak húszezer dollárt a Munkáspártnak, a többi viszont így már az MSZP gondja.
Thürmer eszerint a szocialisták feltételezhették, hogy a Munkáspártnál lehetnek olyan korábbi, a pártgazdálkodásnál dolgozó emberek, “akik a korábbi hivataluknál fogva könnyebben hozzáférhetnek” az állítólag dobozokban tárolt aranykészlethez. Szavai alapján azonban ilyenről valójában nem volt szó, és a cikk szerint a Munkáspártot ki is hagyták a buliból végül.”