Még mindig reménykedem, hogy bejössz azon az ajtón, és azt mondod, megjöttem, kis családom” – írja búcsúzó Facebook-posztjában Salamon Dia

Leírhatatlan fájdalom, ami átjárja testem, lelkem. Nem találom a szavakat. Még mindig reménykedem, hogy bejössz azon az ajtón és azt mondod megjöttem kiscsaládom.

Nem értem, hogy történhetett, még annyi tervünk volt. Tudom, hogy mindennél jobban szerettél minket, a családod, Jázmint, a barátaid és azt akarod, hogy most is erősek legyünk. Nem is lehet másképp, hisz te egy Legenda voltál szerelmem! A személyed miatt Te mindenkinek csak adtál, abból a Földön túli energiádból, örök jókedvedből, mindig minden kritikus helyzetnek a Napos oldalát láttad. Nem fogadtad be a negatív energiákat. Mindenkit csak emeltél, bíztattal, a sport szerelmese voltal, te semmit nem érdekből, mindent szerelemből csináltál! Egy nagy, életvidám gyerek voltál! Ahol te megjelentél, túlcsordult az energia, erő! Téged az tett boldoggá, ha mindenkinek minden jó körülötted, mindenkinek meg akartál felelni, túlzottan is. Nekem is mindig a legjobbat akartad, a családunkért mindent megtettél. Nem adtad fel, mindig küzdöttel! Egy igazi harcos voltál. Téged mindenki szetetett, bástya voltál rengeteg embernek, egy egész ország borul gyászba miattad. El sem hiszem, hogy itt hagytal…Nem fogod tobbet mondani nekem: – Jól vagy Makika? Nem mondod el minden este mennyire szeretsz minket, felfoghatatlan! Nagyon szeretlek életem! Örökre velünk vagy!