Szőnyi Ferenc: Nekem már nem kell nyernem semmit │ Exkluzív nagyinterjú Kanadából 12 500 kilométer bringázás után
10 ezer kalóriát égettél el mindennap, miközben sok helyen nem volt bolt.
Volt olyan, hogy este 7-re odaértem egy bolthoz, ami nyitva volt. Tiszta luxus. Kiöntöttem a táskámat és bementem, vettem egy 1,9 literes kakaót, 12 zsemlét, fél kiló bacon szalonnát, szalámit, paprikát, másfél kiló cseresznyét, epert, joghurtot, lekvárt. Reggel-este jó, ha az ember egy nagyot tud enni, én 3-4 óránként ettem, de csokikat, cukrot, sóskaramellát, gumicukrot folyamatosan ettem menet közben. Csokoládéból 10 kiló fölötti mennyiséget, apró drazsékból, magvakból is tíz kiló fölött fogyott, tehát napi legalább fél kiló ilyen apróságot megettem az ételen kívül. Napi 8-10 liter folyadékra volt szükségem. A legtöbb hely nem étterem, hanem benzinkút volt, ahol meg tudtam állni. És a kávé! Az amerikai kávé!
Forró víz a virágföldre.
És képzeld el, hogy néztek rám, amikor 10 cukorral kértem! Vittem magammal vizet, de amikor megálltam rengeteg kólát ittam, nem viccelek, egy hektorlitert megittam.
A cukor miatt?
Cukor, koffein, hidratáció. A legtöbb helyen, főleg a kutakon, volt kóla. A kalóriaszámításra odafigyeltem végig.
Az órádat és az elhagyott kilométereket sokat nézted?
Pályaindítás volt és persze néztem azért a szintrajz miatt is, de fegyelem kérdése ez is. Nem voltak hiú ábrándjaim: az én sportolói mivoltomhoz képest rohadt lassan mentem. (Nevet.)
Ennél kegyetlenebb verseny nem nagyon van
A TransCanada Ultra (más néven TransCanada Bike Race) egy extrém, önellátó ultratávú kerékpárverseny, amely Kanada teljes hosszán átszeli az országot – Whitehorse (Yukon) – St. John’s (Új-Fundland) útvonalon, mintegy 12 500 km‑es távon, szintemelkedésben pedig nagyjából 11× a Mount Everest magasságával.
Nehéz elképzelni, olyan, mintha valaki Budapestről egészen Szingapúrig tekerne.
A szervezők csak az útvonalat adták meg előre, Szőnyi Ferencnek csupán egy kapcsolattartója volt, akit felhívhatott volna, ha baj van (nem volt rá szükség). Az útvonal azonban sokszor vitte be látványosságokhoz, érdekes tájakra, és nem mindig követte a főutat – Szőnyi szerint valójában inkább 12 800 kilométert mehetett, mert szigorúan követte a megadott koordinátákat, csakhogy néhány út le volt zárva, például átépítés miatt és emiatt sokszor kellett kerülnie.
A verseny átvezet kietlen vidékeken, városokon is, nagyon változatos, csaknem 3000 kilométer a vadonban megy, a táj és a szint is nagyon változatos. Szőnyi volt, hogy megállt egy kicsit a Sziklás-hegységben gyönyörködni, volt, hogy a városi dugókban bosszankodott, főleg, hogy Kanadában sok helyen alig járnak bringások.
A verseny szintemelkedése annyi, mintha 11-szer megmászta volna a Mount Everestet. A táv pedig az Egyenlítő hosszának majdnem a harmada, körülbelül 60 Balaton-körnek felel meg, vagy több mint 3,5-szer a teljes Tour de France.
Annyira kemény ez a verseny, hogy eddig csak négyen teljesítették a távot (2022-ben ketten, azóta évente egy bringás), az eddigi rekord 51 nap volt, tavaly Drew Hartstone állította be. Feri 45 és fél nap után ért célba a Cape Spear világítótoronyhoz, ami Észak-Amerika legkeletibb csücske. Ezzel övé az új rekord.
Naplót is írt, érdemes visszaolvasni, a sztorik elképesztőek, a stílusa nagyon szórakoztató.
