Lett Garmin-töltő 
Rizikós volt a nap, mert tudtam, hogy a szállásomon nem lesz semmi, a faluban nincs bolt, se étterem. Vagyis vinnem kell mindent a csapvízen kívül. Csak hát honnan. Ha Sárospatakról viszek kaját, akkor 38 km-en át cipelek mindent, ami nem túl vonzó lehetőség, a táskám eleve nem könnyű, hely se nagyon volt benne sok. Közbenső helyen azonban nincs bolt, mármint cba, reál, spar, coop, mittudomén, ahol lehet kapni tetszőleges kaját. Ami van, azok olyan kisboltok, amelyeknek a megnyitását a Magyar Falu program keretében támogatták, különben sose nyitott volna meg. Nem Tiborcz szintű biznisz, kb ötmillió forintot lehetett kapni. Újhután szerdán szünnap, nem tudtam, mit tud a bolt, a két km-re lévő másik egység viszont kb értelmetlen. Nem tudom, a kettő közül melyik a Tóth Veráéké. Szóval van itt sör, bor, csipsz, ropi, csoki, tejföl, natúr joghurt, margarin. Kenyér kétnaponta. Tojás, zöldség, gyümölcs, felvágott nincs. Tehát túrázóként, helybéliként pont arra nem jó, aminek értelme lenne. Jó, nem lehet friss kenyeret, kiflit árulni, mert hektikus a forgalom, nyakukon marad. De tartós kenyeret miért nem? Szárazkolbász? Bármit, amit reggelire meg lehet enni? Kinek kell ropi meg csipsz az erdő közepén?
Ebben a boltban tehát nem tudtam vásárolni. Mogyoróskán is nyitott hasonló bolt, az útba esett, hátha jó lesz. Ha nem, mert nincs pékáru, akkor irány Fony, plusz néhány km kitérő, ami nem hiányzott volna. A mogyoróskai bolt pont olyan, ami kell. Ital, szesz nyilván, de mellette fagyasztott ez-az, közte valami húsféle is, tej és kenyér, sőt kifli.
Szóltak arról hírek, hogy Tóth Vera és férje kamuboltot üzemeltet, mert csupa olyan dolgot árul, ami felesleges, kézműves mütymürüttyöket. Nem tudom. Azt láttam, hogy Mogyoróskán úgy működteték a boltot, ahogy annak értelme van. Oda vissza lehetne menni, vagy simán be lehet iktatni mint pihenő.
No lám, tudtam mondani egy dolgot, amit a kormány kitalált és hasznos, jó.
