„Persze volt mindenféle béles, krémek, torták, minjomok, s mindenféle olyan válogatott sütemények, amiknél szebbet, jobbat és különbet ma sem csinálnak” – írja Lövey.
A cukrászda specialitása volt még a „Rábel-krémes”, amelyért éveken keresztül orvosok, nagykereskedők, iparosok, üzletkötők, a város ismert és elismert személyei álltak sorba. Röviddel azután, hogy egy érszűkület miatt az egyik lábát elveszítette, Rábel Albert elhunyt. Az üzletet az a Rorárius Gyula vette át, akinek neve fogalommá vált a miskolci vendéglátásban.
A közkedvelt Rorárius
„Tisztelettel tudatom a régi Rábel cukrász cég állandó fogyasztóival, hogy átvettem az üzletet, és ugyanazon szellemben, de modernizált köntösben folytatom és iparkodom fejleszteni azt. Garanciát nyújt erre saját múltam is. 42 éve dolgozom a pályán, Budapesten Gerbeaudnál 20 évig és Károly király udvari cukrászatánál működtem, majd 10 évig Cegléden volt jónevű cukrászdám. Célom, hogy Miskolc város és vidéke közönségét is közmegelégedésre kiszolgáljam. Kérem a n. é. közönség bizalmát és szives pártfogását.” Az újdonsült tulajdonos sorait a Magyar Jövő 1938. november 19-i számában olvashatjuk, közhírré téve a tulajdonosváltást. A miskolci cukrászda egy csapásra népszerűvé vált a közönség körében, de Roráriusz Gyula egészségének megromlása miatt 1947-ben átadta az üzletet unokaöccsének, Roráriusz Lászlónak. A mester 1948-ban hunyt el, László még 4 évig vitte az üzletet, azonban sokadmagával a cukrászda is az államosítás sorsára jutott, 42. számú egység néven. Bár ezt a méltatlan elnevezést némileg kozmetikázták azzal, hogy kisvártatva Béke cukrászdává keresztelték át a helyet, a miskolciak ezt követően is Roráriusznak vagy Rorinak hívták. Ebben az időszakban már az épület állaga is jelentősen leromlott annak ellenére, hogy az egykori tulajdonosok mindegyike igyekezett azt karban tartani. Az 1950-es évek második felében egy olyan átalakításon ment át az épület, amely teljesen figyelmen kívül hagyta az előzetes szakvéleményeket. Így a Széchenyi utca 5. szám alatt lévő cukrászdához hozzácsatolták a szomszédos üzlethelyiséget.
Kínálat a “Roriban” (forrás: Miskolc a múlban Facebook-csoport)
Amikor a cukrászdának már hűlt helye: a Pátria-tömb építése előtt, a bontás után. (forrás: Miskolc a múltban Facebook-csoport)
A cukrászda utóéletéhez egy szomorú adalék is tartozik: Az üzlet jellegzetes berendezése a bontást követően került a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményébe, melyet a múzeum 1975 és 1979 fel is használt enteriőrként a “Vendéglátóipari berendezések a reformkort követő évszázadban” című állandó kiállításában. Később a bútorok visszakerültek Miskolcra, miután a Pannónia szállodában újraéledt a miskolciak közkedvelt cukrászdája, a legendás elnevezés körüli jogi viták miatt „Rori” néven. Miután 1992-ben megszűnt a cukrászda, a bútorok eltűntek, azok hollétét a mai napig kutatják. Így a közkedvelt cukrászda iránti édes nosztalgiába némi keserűség is vegyül.
