
Mariska Hargitayt a legtöbben színésznőként ismerik, de úgy döntött, beül a rendezői székbe, hogy bemutassa, hogyan került közel édesanyjához, Jayne Mansfieldhez hatvan évvel azután, hogy elveszítette őt egy olyan autóbalesetben, amiben ő maga is majdnem meghalt.

„Életem nagy részében szégyenkeztem anyám miatt, akiről semmi emlékem nem volt. Akinek nem akartam hallani a hangját. Akinek a karrierje miatt mindent másképpen akartam csinálni. Aki megannyi rossz döntést hozott az életében, és aki számomra csak veszteséget és titkokat hagyott hátra” – erős mondatok ezek, amelyek Mariska Hargitay Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színésznő első, saját rendezésű dokumentumfilmjében elhangzanak, és amely azt mutatja be, hogyan sikerült hatvan év után megbékélnie azzal az örökséggel, amit édesanyja, Jayne Mansfield hagyott hátra, hogyan találta meg az utat magához és az egyik legfontosabb emberhez az életében, akit olyan sokáig eltaszított magától.
