A Gobi Marchon futottunk együtt.
Ő
Egy férfi, akit 1996-ban egy víziló támadott meg a Zambézi folyón – idegenvezetőként épp turistákat mentett ki, amikor a hatalmas állat gyakorlatilag lenyelte. A teste nagy része eltűnt a víziló szájában. A támadás túléléséért egy karjával fizetett, Achilles-ina elszakadt, tüdeje kilyukadt, és örökre megváltozott az élete.
De nem tört meg.
Túlélő lett, aztán apa. És amikor a lánya, Erin súlyos betegséggel született, újra meg kellett tanulnia, mit jelent küzdeni. Erin tizenöt évesen meghalt. És Paul újra a semmiből építette fel magát.
Most minden lépésével másokon segít. Az Erin’s Light Alapítványt azért hozta létre, hogy a fejlődési rendellenességgel élő gyerekek esélyt kapjanak – olyan gyerekek, amilyen a lánya is volt.
Paul ma is fut. Nem önmagáért, hanem másokért. Hogy legyen fény ott is, ahol sötét van.
A sivatagban mellette haladva megtanultam:
a legnagyobb veszteségek is átalakulhatnak.
A fájdalomból lehet erő. A gyász lehet iránytű.
A szenvedésből lehet szolgálat.
Lehet, hogy nem tudjuk elkerülni a nehézségeket, de dönthetünk, hogy mihez kezdünk velük.
