Lázár János sajátos jelenség volt mindig is, manapság azonban egyértelműen az: egyedül turnézik a rendszer népszerűsítése érdekében. Úgy viselkedik, mintha nem is volna egészen a NER része. Egy vezér-alternatívaként láttatja magát mint az elméleti NER 2.0. képviselője: úgy lojális a rendszerhez, hogy részben másképp értelmezi, illetve megengedi magának a vele szembeni permanens kritikát.

Lázár másságát a következőkben látom:

Legalább húsz éve, de 2006-tól már biztosan meghatározó politikai szereplő, nem véletlenül lett például frakcióvezető, kancelláriaminiszter, építési és beruházási miniszter, majd építési és közlekedési miniszter. A Befolyás-barométer szerint 2024-ben a 8. legbefolyásosabb személy, Orbán, Csányi, Rogán, Szijjártó, Mészáros, Hernádi, Nagy Márton mögött. A 2018-as száműzetését követően 2022-ben nem úgy tért vissza, mint egy kezes, fehéredni látszó fekete bárány, hanem mint valaki, aki jórészt maga pozicionálhatta a helyét a jogállamot ledaráló, az országot szétlopó gépezetben. Azaz mintha meg nem támadási szerződést írt volna alá Orbán Viktorral, s ennek fejében a „politikai szervezett bűnözés” területén újra megvalósíthatta a saját törekvéseit.

Mivel a miniszterelnök mindenkivel bábozik, nem tudom, mennyire bátorság vagy feladat a részéről a kormányt vagy a kormánypártot bírálni, arról úgy nyilatkozni, hogy azt többféleképp is lehessen értelmezni. Ebben nagy mester, és Magyar Péterhez hasonló képességekkel szinte végtelenségig bírja küzdelmet, a kérdezz-felelek játékot. Rendkívül felkészült politikai őstehetségről van szó, aki emiatt például képes volt arra is, hogy kritizálja azt a dohánykereskedelmi átalakítást (leánykori neve: trafikmutyi), amiben ő maga is vastagon benne volt. Ehhez hasonlóan úgy beszél néha a központosított államigazgatásról, mintha annak kialakításában nem lett volna meghatározó szerepe. Az előbbiek miatt azt sem tudom, hogy az Orbánnal szembeni látható távolságtartása valódi elkülönülés-e, vagy a népet vakító játék része. Ha valódi, akkor „nagyon sokat tud”, vagy elképesztően erős gazdasági-politikai háttere van. Azaz veszélyes úgy Orbánra, mint ránk nézve.

Abban is különbözőnek tűnik a többi NER-vezetőtől, hogy a saját területén eléggé önállónak mutatkozik. Gyorsan dönt, legyen az személyek elbocsátása vagy mondjuk kármentés a kimagyarázhatatlan állapotban lévő MÁV ügyeiben. Ugyanez tapasztalható a hódmezővásárhelyi térségben: úgy uralja a területet, mint annak idején Csák Máté, Aba Amádé, Kán László vagy a Kőszegiek a sajátjukat.

A központilag koordinált NER-es beszédstílustól teljesen eltérő módon használja az anyanyelvet, mondhatni karakteres, kicsit vidéki dzsentri verzióban. Gondoljunk arra, hogy amikor Szijjártó Péter elkezdte a miniszteri tevékenységét, pontosan úgy beszélt, mint Orbán. Ha becsukta az ember a szemét, és csak hallgatta, nem lehetett biztos abban, hogy melyikük „demagógizál” éppen. Ez egyébként igaz több miniszterre is, akik mintha ugyanazon viktoriánus beszédtanárhoz járnának.

Különös ismertetőjele, hogy Orbán mellett ő a másik indián-megmondó, csak nem dakota, hanem lakota mondásokkal bűvészkedik, és nem ritkán olyant durvaságokat mond, amitől az ember készségesen megskalpolja önmagát.