Trump kezdi megelégelni Putyin szarságait

Trump azt is kijelentette, hogy tanulmányozza Lindsey Graham republikánus szenátor szankciós javaslatát, amivel gigantikus 500 százalékos vámot vetnének ki az Oroszországgal kereskedő országokra is.

Trumpot érezhetően egyre inkább frusztrálja, hogy Putyinnal nincs sok értelme az ukrajnai háborúról tárgyalni, mert az orosz elnök, mondjon bármilyen szépeket is, kibillenthetetlen az akaratából.

Trump hétfőn közölte, hogy csalódott Putyinban, visszavonja a fegyverszállítások egy héttel azelőtti felfüggesztését, sőt, vizsgálja újabb szankciók lehetőségét is, beleértve az orosz olajra és használóira kivetendő 500 százalékos vámot. Aztán egy keddi, nyilvános kormányülésen fakadt ki, hogyPutyin mondja neki a sok szarságot(szép eredeti kifejezéssel „throwing bullshit”, azaz lószart dobál). „Mindig nagyon kedves, de aztán kiderül, hogy értelmetlen az egész”, mondta róla és a beszélgetéseikről.

A növekvő frusztráció nyilván nem független a múlt heti eseményektől.

1. Trump és Putyin múlt csütörtökön beszéltek, különösebb előrelépés nélkül,
2. majd kis túlzással alighogy letették a telefont, az oroszok átfogó légitámadásban sorozták meg Ukrajnát.
3. Másnap, pénteken Zelenszkijjel tárgyalt, a beszélgetés mindkettejük szerint előremutató volt, Trump a hívás után azt nyilatkozta, hogy az ukránoknak Patriot rakétákra van szükségük, és Putyint hibáztatta, hogy nem hajlik a tűzszünetre.

Szarrá bombázom Moszkvát. Is

Jó kapaszkodót ad a Trump-Putyin viszony alakulásának értelmezéséhez egy pont most nyilvánosságra került tavalyi hangfelvétel is, melyet a 2024 című, Trump újbóli hatalomra kerüléséről és kampányáról szóló, frissen megjelent könyv szerzői adtak ki. Ezen az elnökségre készülő Trump azt mondja egy pénzgyűjtő kampányrendezvényen New Yorkban a donoroknak zárt ajtók mögött, hogy ő korábban megfenyegette Putyint, hogyha megtámadja Kijevet, akkor ő szarrá bombázza Moszkvát, mire Putyin azt felelte, hogy nem hiszek önnek. „De az igazság az, hogy 10 százalékban hitt nekem”, mondja Trump a felvételen.

Aztán ugyanezt a sztorit és fenyegetést elmeséli úgy, hogy Hszi Csin-Pingnek is ezt mondta Tajvanra és Pekingre vonatkozóan. Hszi Csin-Ping erre azt felelte hogy Ön meg van őrülve, mire Trump azt mondta, hogy nincs más választásom, bombáznom kell. „Ő sem hitt nekem, csak 10 százalékban. De 10 százalék elég. 5 is oké lett volna. Nem is lett semmi probléma. Nem lett volna probléma”.

Trump akkor azt üzente a donoroknak, és valószínűleg maga is elhitte, hogy kezelni tudja a világpolitika legnagyobb játékosait is, mert bevetette náluk a „bármire képes őrült vagyok” kártyát, ezért félnek tőle. Aztán egy időben mondott olyasmit is, hogy Zelenszkij a hibás a háborúért. Ebből lett mostanra, az elnökségének első fél éve után a felismerés, hogy Putyint valójában egyáltalán nem tudja kezelni, mert az orosz elnök megy a saját feje után, nem érdekli, mit vár tőle és mit mond neki Trump, Zelenszkij vagy akár az egész Nyugat. És ezt még csak nem is leplezik az oroszok, Medvegyev nyíltan ki is mondta, hogy nem kell odafigyelni Trump cikkcakkjaira.

Talán még május végén is azt hihette az amerikai elnök, hogy meg tud állapodni Putyinnal, erre utal elemzők szerint az, hogy végül elállt az akkor belengetett szankcióktól. Ám aztán őrültnek nevezte egy posztjában, barátságos hangvételt ütött meg a NATO-val a júniusi csúcson. Állítólag mostanában elege lett abból is, hogy a tévéből állandóan a szétbombázott Ukrajnáról szóló képsorok ömlenek, mondta a New York Timesnak egy hozzá közel álló, névtelen ember. Márpedig a médiamániás Trumpnak nem mindegy, mi megy a tévében.

A CNN megpróbált találgatni, hogy amit most látunk, az valódi elmozdulás-e, de egyelőre az amerikai médium sem mert állást foglalni ebben. Trump mindig is szerette magát kiszámíthatatlannak mutatni, vagy más szóval kijátszani a fentebb már említett „őrült-elméletet”. Lehet, hogy tényleg fáj Trumpnak, hogy nem sikerül elérnie a sokat hangoztatott célját a béketeremtésről, lehet, hogy csak így igyekszik nyomást helyezni Putyinra. A lap szerint könnyen lehet, hogy bár csodálja az erőskezű Putyint, vagyis morálisan továbbra sincs baja azzal, amit az orosz elnök csinál, a reálpolitika változik, és immár az a jó döntés, ha Trump a másik oldalra áll ebben a kérdésben.