Fotó: Tapolca kincsei. Archív
Nemzeti műemlékké nyilvánították a miskolctapolcai Barlangfürdő területén található kagyló-medencét és annak héjszerkezetét.
Az ikonikus építmény látszóbeton felületű, attraktív héjszerkezete és a szervesen hozzákapcsolódó kagyló-medence együttese, országosan kiemelkedő, megőrzendő értéket képvisel – áll az építési és közlekedési minisztérium indoklásában.
Történeti háttér:
Miskolctapolca már a 13. századtól kezdve fontos szerepet töltött be Miskolc életében. A városrész igazi fejlődése az 1920-30-as években kezdődött, miután 1934-ben hivatalosan is üdülőhellyé minősítették Miskolctapolcát. 1938-ban Szeghalmy Bálint tervei alapján épült meg a Tavi fürdő, mely egy, a meleg vizű tóra épült, kör alakú épületet jelentett.
Az egész üdülőövezet alapja a fürdővíz volt, ezért elengedhetetlenné vált a korábbi fürdőépület helyett egy új, európai színvonalú fürdő megépítése. Az új fürdőpalota 1939 és 1941 között épült fel. Több terv is létezett a barlangok hasznosítására, hiszen tudták, hogy ilyen meleg, 30 °C fokos víz barlangban nem létezik máshol. Az itt található forrás, vízhozama alapján, alkalmas lett volna Miskolc város akkori lakosságának teljes vízellátásához.
- május 28-án adják át a fürdőépületet, amely a jelenleg is látható épületegyüttes alapja. Elkészült a csarnok üveg teteje, amelynek eredeti szerkezete a mai napig gombnyomásra nyitható és zárható.
Az első barlangi fürdőrészt majdnem két évtizeddel később, 1959-ben adták át. Tíz évvel később, 1969-ben bontották le a Tavi fürdő épületét, és ekkor építették meg Zsuffa András tervei alapján a kagylómedencét, amely mára a Barlangfürdő egyik jelképévé vált. A természet és az épített tér közötti kapcsolatot létrehozó héjszerkezet tömegformája, anyaghasználata, szerkezete és műszaki megoldásai miatt mind építészetileg, mind esztétikailag, mind műszakilag, mind térformálás szempontjából is kiemelkedő alkotás.
A kagyló-medence a 2025-ös strandszezonban Kagyló strand néven várja a látogatókat. A népszerű strandrész hat kültéri medencével, hangulatos szaunaházzal a megszokott, csodálatos természeti környezetben kínál kikapcsolódási lehetőséget mindennap 9:00-tól este 20:00 óráig. A látogatók hétvégenként hangulatos szaunaszeánszokon is részt vehetnek.
3 Responses
Majd rájönnek, hogy mekkora szívás lesz ez ha majd fel kell újítani.
na , előjött egy mindenszarizmus hívő
Van már márványtáblája Zsuffa Andrásnak Miskolc városától?
Lázár János építési és közlekedési miniszter védelme alatt áll. Becsüld meg!
….
Itt egy másik Zsuffa alkotás
https://epiteszforum.hu/ugy-maradt-a-dunakanyar-rejtett-gyongyszeme-a-lepence-strandfurdo
„Úgy maradt… a Dunakanyar rejtett gyöngyszeme, a Lepence strandfürdő
2023.
Pompás, a Börzsönyre nyíló panorámája sosem vonzott hatalmas tömegeket, de mind elhelyezkedése, mind könnyed héjszerkezete miatt valóban egy rejtett gyöngyszem volt a Visegrád melletti strandfürdő. Tizenhat éve áll üresen, elképzelések ugyan vannak, de jövője bizonytalan.
„Szemirámisz függőkertjeit a világ hét Csodája közé sorolják, nemkülönben fürdőit. Nyártól a visegrádi Lepence-patakot is a világ nagy csodái közé sorolhatjuk, ugyanis megépül az ország első több szintes strandja. Termálmedencék, pihenők, fák, virágok, fény; a szakemberek azt mondják, a lepencei Semiramis fürdő lesz a Duna-kanyar vadregényének legimpozánsabb látnivalója.” – lelkendezett a Magyar Ifjúság tudósítója rövid beszámolójában 1981 nyarán. Ha cinikusan szeretnénk fogalmazni, még ma is a Dunakanyar vadregényes világát idézi a Lepencei strandfürdő, de mostanra már nem igazán illik rá a legimpozánsabb jelző, hiszen a teljes lepusztultság, az enyészet az úr, no meg a területet szépen lassan visszahódító természet.
A nemrég elkezdett – és a közeljövőben még folytatni tervezett – Dunakanyarban tett kirándulásunk alkalmával augusztus elején írtunk a Visegrád határában árválkodó szellemhotelről és azokról a nagyreményű turisztikai várakozásokról, amely most már bő fél évszázada kísérik a település életét. A Dunakanyar idegenforgalmi jelentőségét már az 1960-as években felismerte a kormány, a Minisztertanács 1964-ben tette le az asztalra azt a fejlesztési tervet, amely Szentendrétől Esztergomig vizsgálta a térséget és adott javaslatot számos „korszerű létesítmény” megépítésére. Az időszakban üdülőházak sokasága épült a Dunához közel, és azóta is nagyon sok kiránduló és turista látogatja a vidék természeti és történelmi értékeit, kritikaként megfogalmazódott, hogy mindemellett hiányoznak a fürdőzési lehetőségek.
Hiszen maga a Duna erősen szennyezett, fürdőzésre nem alkalmas, ezért olyan források után kellett nézni, amelyekre már lehet fürdőket és strandokat alapozni. Az évtized végén több helyen próbafúrásokat végeztek, s ennek eredményeként, a felszökkenő termálvízre építve nyílhatott strandfürdő Leányfalun, majd a szentendrei Pap-szigeten. A Visegrád melletti Lepence-patak völgyében 1971-ben kezdtek fúrásokba, hogy ott is meleg vizű forrásra leljenek, s a kutatást néhány hónap után siker koronázta. A már akkor is nagy népszerűségnek örvendő község életében azért is volt fontos szerepe a vízlelőhely megtalálásának, mert már a megfelelő ivóvízellátás is gondot jelentett.
A meglelt forrás és a már meglévő, pezsgő kirándulóélet nagyszabású tervekre lelkesítette a helyi és megyei vezetőket, valamint a területet kezelő Pilisi Állami Parkerdőgazdaságot: „a Kisvillám térségében valóságos idegenforgalmi központot létesítsenek, két kempinggel, bungalórendszerű nyaralókkal, motelekkel, játszóterekkel, s ennek a fejlődésnek már az is a bázisa, hogy Visegrádnak meleg vizűfürdője lesz.” A Parkerdőgazdaság igazgatója határozottan kijelentette, hogy a melegvíz hasznosításának első ütemében már nagyon hamar kiépül egy Castiglione típusú olasz fürdőmedence. A lombard Castiglione delle Stiviere településén kifejlesztett, lényegében egy vastag fóliaréteggel kibélelt medence ekkor ugyan még újdonságnak számított Magyarországon, mert 1973-ban, a csornai termálfürdőbe építették be először a helyszínre érkező olasz szakemberek segítségével, de egy évtizeddel később már komoly tapasztalat állt rendelkezésre itthon is. A Hidrológiai Közlönyben megjelent szakvélemény szerint azonban kisebb forgalmú és beltéri medencék esetében volt érdemes használni ezt a megoldást, mert a nagy terhelést a fólia nem bírja, meggyűrődik, könnyen sérül és a kisebb szivárgási helyeket nehéz azonosítani.
S noha érthető volt a Parkerdőgazdaság kincstári optimizmusa, de mindezek az elképzelések csak lényegesen csökkentett mértékben és közel egy évtizeddel később valósulhattak meg. Ebből a szempontból kimondott szerencse, hogy a visegrádi építkezés ennyit csúszott, mivel a várhatóan népszerűvé váló fürdőhely forgalmát nem bírta volna a korábban ide álmodott, modern megoldás. A strandfürdő megnyitását először 1975 nyarára tervezték, amihez a bővizű kút melletti terület kialakítását már 1974-ben elkezdték. Az építkezések azonban csak igen vontatottan haladtak, évekig nem is lehetett olvasni az előrehaladásról. 1977-ben a leányfalui strand bővítésével egy időben került ismét a sajtó érdeklődésébe az épülő Visegrád melletti fürdő. Az év májusában megjelent hírek már az uszoda és a gyerekmedence közeli átadásáról szóltak, de strand teljes befejezéséről már jóval lakonikusabban nyilatkoztak: „remény van arra, hogy egy-két év alatt teljesen elkészül”.
Az első ütemben elkészült hidegvizű úszómedence és gyermekmedence végül 1977-ben valóban megnyílt, a teljesen kiépült strandfürdő átadására azonban még 1981-ig kellett várni. Az új strandfürdő jellegzetessége a hegyoldal domborzati viszonyait jól kiaknázó teraszos elrendezés és az ülőmedencék felé boruló csigavonalat kirajzoló beton héjszerkezet. A finoman ívelő betonszerkezetet Zsuffa András (MÉLYÉPTERV) tervezte 1977-78-ban, a kivitelezés pedig 1981-ben fejeződött be.
Ugyanekkor épült, szintén az ő elképzelései alapján a Kecskeméti gyógyfürdő ugyancsak kecsesen és légiesen ívelő, három virágszirmot formáló héjszerkezete is. A két munkáját bemutató korabeli tanulmányában kifejtette, hogy a leginkább a szobrászathoz hasonló alkotófolyamat során kialakított, az ahhoz képest negatív formát kirajzoló héjszerkezet nagyon nagy változatosságot ad az építész számára, de kortársai mégis ódzkodtak tőle. Szerinte jó előkép volt a szintén az ő tervei alapján 1970-ben megépült Miskolctapolcai Barlangfürdő – megépülésekor tavifürdő – kagylóformájú héjszerkezete. Voltak, akik úgy fogalmaztak, hogy az általa tervezett fürdők héjszerkezetei „a mérnöki műtárgy és a nonfiguratív szobrászat sajátos ötvözetei”.
A Lepencei strandfürdő ülőmedencéjének árnyékolására szolgáló héjszerkezet – a másik két társához hasonlóan – itt is természeti alakzatot formál: itt csigaházakat rajzol ki. „A csiga formának a héjjal és vízzel való rokonsága nyilvánvaló. A csigaháznak azonban nem természethű másolásáról van szó. A forma átlényegül: az új anyag, a vasbeton tulajdonságaihoz idomul, alkalmazkodik. A fokozatosan szűkülő fesztávú ívek egyik végüknél aszimmetrikusan egymáshoz simulnak. A negyedik, a legkisebb ív a csiga »csúcsaként« körbe zárul. Ezzel azt a látszólagos hatást kelti, hogy a többi is a föld mélyébe aláfut, így elképzeletünkben kiegészül a csigára jellemző spirálvonal. Ezt az optikai csalódást a héjszerkezet vízben való visszatükröződése is elősegíti.” – írja Zsuffa András 1981-ben, a Magyar Építőművészetben megjelent tanulmányában.
A tervezés során szinte szoborszerűen modellezett íveket némi statikai módosítás után valósították meg a helyszínen. Pontos elhelyezésüknek köszönhetően a déli órákban jól védenek a napsütés ellen, ugyanakkor a Dunakanyar irányában fokozatosan megnyílnak, később pedig a lenyugvó nap fényét szépen beengedik. A hegy vonalát követő medencék három szinten, lépcsőzetesen helyezkednek el, egyik irányban mind a Duna felé nyíló panorámával, a másik irányba a hegyoldal és az erdőség felé, amelybe szinte beleolvadnak. A kaszkádszerűen kialakított „medencék egy-egy héjszerkezet alól futnak ki és követik a hegyvonulat rétegvonalait. A körök mentén húzódó ülőpadok panoráma-kilátást nyújtanak a Dunakanyar egyik legszebb részlete felé. Olyan ez, mint egy »kifordított görög színház«, ahol a nézőtér nem a színpad felé — a központra — irányul, hanem ellenkezőleg, legyezőszerűen szétnyílik több mint 180 fokban a kilátás felé.” – folytatja a bemutatást Zsuffa.
Az ívek külső oldalán a középpont felé vízsugarak irányultak, amelyeket zuhanyzóként is lehetett használni, több egyéb helyen pedig különböző vízesések csordogáltak. A teljes szerkezet összhangban élt a környező domborzattal, erdővel és jól utalt a Lepence-pataknak a Pilisből való megérkezésére. A vízesés mögött helyezték el a barlangszerűen kialakított melegedőfülkét, amely a hűvösebb időszakban szolgált védelemként. Az építészeti elgondolás szerint ez képezte a „csigaház belsejét”.
A lepencei építkezés sajátossága volt, hogy itt alkalmaztak először lőttbeton szerkezetet, ezáltal nem volt szükség a felületek külső zsaluzására. A felület akkor még szokatlan textúrája pedig a súrlófényben jól érvényesült, ezzel szemben az ívek belső oldalán jól kirajzolódott a deszka zsaluzat mintázata. Zsuffa mindhárom fürdőjével arra az általánosan kialakult kritikára kívánt látványos választ adni, hogy a modern építészet és a betonszerkezetek csak vízszintesekben és függőlegesekben, szabályos rácsszerkezetben bírnak gondolkodni, ezáltal egyhangúak és merevek.
A Lepencei standfürdőt alapvetően szezonális jelleggel nyitották meg, s mivel nem voltak belső, fűthető terei, csak tavasztól őszig működött. Az első ütemben a sík terepen épült meg a szintén dunai panorámás, feszített víztükrű úszómedence, valamint a szomszédos gyerekmedence. Ezeket egészítették ki a második ütemben elkészült termálmedencék, valamint a helyoldalban teraszaként elhelyezkedő büfé és az öltözők épülete, tetején napozóterasszal. A látogató alulról érkezett a strandhoz, ahol a lépcsőrendszeren felfelé haladva – először az öltözők, az úszó- és a gyerekmedencék szintjén átsétálva – jutott el a legmagasabb szintre, az ülőmedencékhez, amelyek csigaformái csak fokozatosan bukkantak elő rejtekükből.
A látványos, sokak szerint az ország legszebb fekvésű strandfürdője a megnyitása után azonban csak csendes népszerűségnek örvendett. Az Ország-Világ a teljes komplexum megnyitása után hét évvel is még azzal a nem titkolt céllal jelentetett meg képriportot, hogy kedvet csináljon a szerintük kevesek által ismert strandhoz. Információjuk szerint egy akkori, 1988-s meleg nyári napon átlagosan 2500 látogatója volt a kiterjedt területű strandfürdőnek. A Lepence fürdő tulajdonjoga a rendszerváltás után a helyi önkormányzathoz került, amely számára mindig is gondot jelentett a nem túl nagy kihasználtságú attrakció működtetése, ezért ezt a feladatot kiszervezte. Az ezzel megbízott Castrom Kft. éveken át üzemeltette a strandot, amely kellő infrastruktúra híján csak nyáron tudott üzemelni. A téliesítést csak egy akkor 100 millió forintosra becsült fejlesztéssel lehetett volna megoldani, amire az önkormányzatnak nem volt kellő forrása, ezért 2000 szeptemberében úgy döntött, hogy a komplexumot eladja akkori bérlőjének 98, más források szerint 150 millió (mai árfolyamon 300-450 millió) forintért
Maga a termálforrás azonban Visegrád tulajdonában maradt. A befolyó összegből az addigra már városi rangot kapott település egy gyógyprogram elindítását szerette volna, amelynek keretében szálloda és gyógyfürdő is épülne. Az ekkor létrejött Termál Hotel Visegrád Rt. a fürdő szomszédságában tervezett, majd némi csúszással 2004-re megvalósított magas kategóriás wellness- és gyógyszállodája végül 3,6 milliárd forintból épült fel. A fürdő eladását és az érte kialkudott vételárat azonban hevesen támadták, az önkormányzatot perbe fogták. Az évekig elnyúló folyamat nyilván nem tett jót a fürdőkomplexumot és luxusfürdőt megálmodó fejlesztési terveknek, amikből nem lett semmi, a nehézségekkel küzdő strandfürdőt pedig tulajdonosa 2007-ben végleg bezárta.
A tulajdonos céget felszámolták, a terület a hitelező bankhoz, majd annak egyik tagjához került. 2017-ben új tulajdonos vásárolta meg a volt fürdőt, de hamar túl is adott rajta, s innentől kezdve pár évig még néhányszor gazdát cserélt. 2020-ban úgy tűnt, hogy végre elindul valami: a strandfürdő fejlesztési tervei zöldutat és jelentős állami támogatást is kaptak. A beépíthetőséget nehezítette az, hogy időközben kiderült, az akkor beadott tervek két helyen is érintik a Natura 2000 területet.”….stb…stb..stb..