Azt hihetné az ember, hogy a PTL (az UTMB XL távja, 300 km/25000 méter szint a Mont Blanc körül) megpróbáltatásai a rajtvonalon való áthaladáskor kezdődnek…
Ez alapból így is van, kivétel, ha egyszerre vagy boomer és Pató Pál úr…
Egy tucat helyre regisztrálni, kvalifikációs szarokkal baszakodni, elsősegélyvideókat csekkolni és azokról igazolást szerezni, elutalni egy nagy halom pénzt, adakozni az alpesi hegyimentőknek, e-maileket lesni, mindezeket tovább terhelve olyan dolgokkal, hogy kizárom magam az e-mail fiókomból, mert nem tudok megkülönböztetni három biciklit három közlekedési lámpától…
Szerencsére Kerekes Bence, aki a társam lesz ebben az óriási kalandban végtelen türelemmel és kellő erőszakossággal viseltetett irányomban, igy a tegnapi nap óta hivatalosan és visszavonhatatlanul is rajta vagyunk az idei PTL rajtlistáján…jó, hát van velem probléma, de egyet igérhetek: ha felmegy a függöny, akkor seisten-seember…kábé én vagyok az a kurva, aki végighisztizi a randit, húzza a száját mindenre, de megéri vele türelmesen baszakodni, mert cserébe egész éjjel fáradhatatlanul szopik…
