Közel húsz éve még a kordon mögül, ellentüntetőként kiabált a Pride-on a felvonulóknak, azóta a legidősebb gyereke transzneműként, az egyik fiatalabb pedig melegként coming outolt, ő pedig évek óta támogató aktivistaként vesz részt a meneten. Bogádi Nikolettát interjúnkban az elfogadás folyamatáról és arról kérdeztük, összeegyeztethető-e a transznemű identitás a hagyománytisztelettel.
Emlékszik, hogy amikor ellentüntetőként ment ki a Pride-ra, pontosan miket gondolt a felvonulásról és a vonulókról?
Eleve azért mentem ki, mert én is elhittem, hogy valaki attól lesz meleg, hogy látja ezt, és hogy majd a gyerekeim is kedvet kapnak hozzá. Én addig soha nem gondoltam bele a másik oldal érzéseibe. Azt hittem, hogy tényleg dafke tolják ezt az emberek arcába, mint ahogy ezt most is sokan gondolják. Ez 2006–2007 körül történt, akkoriban sokkal kevésbé volt látható az LMBTQ közösség, talán még nem is Pride-nak hívták (LMBT fesztiválnak – a szerk.), a mostaninál sokkal kevesebb volt a felvonuló és sokkal több az ellentüntető. Abban az évben el is terelték az útvonalat az ellentüntetők miatt, és kordonok közé szorítottak minket, de így is hőzöngtünk, a rendőrségtől könnygázt is kaptunk.
Miket skandált?
Erre már konkrétan nem emlékszem, de biztosan én is kiabáltam, hogy mocskos buzik.
Azt már több helyen elmesélte korábban, hogy ekkoriban egy szélsőjobbos közegbe tartozott. Hogyan került bele?
Én egy átlagos budapesti családba születtem, de igazán erős kereteket nem kaptam a szüleimtől, ezért sokáig összevissza csapódtam az életben, és határozott elveim sem nagyon voltak. A húszas éveim elején találkoztam a gyerekeim apjával, aki viszont egy nemzeti-keresztény értékrendű nagy családból jött, ami nekem nagyon tetszett. Hétvégenként összejöttek, közös étkezéseket és ünnepségeket tartottak, és közben sokszor valamilyen társadalmi és politikai kérdésről beszélgettek. Ilyenkor rendszeresen szóba kerültek a különböző etnikumok és népcsoportok is, vagyis fogalmazzunk úgy, hogy ment a zsidózás és a hasonlók. Templomba is eljártam velük, ahol meg azt hallottuk, hogy melegnek lenni bűn. Aztán a gyerekeinkkel leköltöztünk az Őrségbe, és az volt a terv, hogy a hagyományőrző kultúra alapjain önellátó életre rendezkedjünk be. Lettek lovaink és kecskéink, nagy földjeink, vettünk igazi jurtákat Mongóliából, én kemencében sütöttem a kenyeret. Mi lettünk a hét jurtások, akkoriban még riportot is forgatott rólunk az egyik tévécsatorna.
Amikor 2006-ban jöttek az utcai zavargások, bekerültünk az akkori szélsőjobboldali körökbe, és megismerkedtem Budaházy Györggyel is. Később még tüntetést is szerveztem Budaházyért. Nem nagyon szoktam ezt reklámozni, de ez is a történet része. Szóval kicsit én is felvettem ezt a szélsőséges gondolkodást. De ha nincs ez a közeg, talán a négy gyerekem sem lenne, mert egyébként nem vagyok az az ősanya típus, én inkább egy polgári családi légkört képzeltem magam köré. A férjemmel közben egyre több nézeteltérésünk lett a munkamegosztás miatt, ezért 2015-ben elváltunk. Ezután nem sokkal történt, hogy a legidősebb gyerekem, 15 éves korában nekem előbújt.
10 Responses
Köszi. Megyek röhögni utódaidon.
„Lesznek kutyának öltözöttek is, meztelen f@stlengetők, ápácának öltözött fiú-lányok, papnak öltözött nénik kereszttel, állati sorban tartott kezesbárányok golyóval a szájukban, stb?”
joci nedves álmairól vartyogol?
de neki legalább valóságban is összejött egyszerre tucatnyi négerrel, neked soha nem fog sikerülni
neked sem a 6 házasság
„Érdekes, régi képet találtam Popper Péterről. Ez még a nagy átalakulás előtt készülhetett. Nincs szakáll, nincs állandó vigyorgás. Nem tudom, hogy a hat felesége közül éppen melyikkel élt ekkor. [Ezzel most leelőzte Erdős Pétert? Már nem is tudom.]
Olvasom egy „civil” (még a nevében is benne van) „blogger” bejegyzését, amelyben Poppert éltette.
„Az egyik kedvenc gondolkódóm volt, és igaza van! – írja a hölgy. – Ugyanezt vallom. A túlzott mértékű majom szeretet tönkre teheti a gyermek személyiségét egy életre!”.
Ő hát a kedvenc „gondolkódója”. Maga Popper biztosan nem hitt a túlzásba vitt szeretetben, hiszen ’56-ban még a szabadságharcosokat üldözte, utána pedig az állambiztonság mindenre kapható tisztjeit oktatta „Professzor” fedőnéven.
Saját fia így beszélt róla:
„Igazán csak akkor volt rám büszke, bár ezt soha ki nem mondta, amikor igazgatóhelyettes lettem. [Tehát amikor az anyagi világban elérte a kívánt polcot]. Ami aztán még fájt, az az, hogy hiába én voltam az egy szem gyereke, A tigris és a majom című könyvében úgy írt az akkori párja lányától, mintha a sajátja lenne. Rólam, az édesfiáról pedig említést sem tett. Ennél már csak az fájt jobban, amikor a halála előtt ő évvel nagyon rossz állapotban volt, és azt hitte, itt a vég, írt nekem egy levelet. Csak egy két mondat belőle: »Gabikám, amikor 1960-ban megszülettél, én ott ültem a Szabolcs utcai kórház kertjében, és rád gondoltam. Azt azért tudd, hogy te egy várd, de egy nem kívánt gyerek vagy…«. Amikor ezt elolvastam, azt hittem, belehalok. Ma már tudom, azt remélte, majd én összetartom a házasságukat.”
Istenem, fantasztikus ember. De legalább őszintén nem kedvelte a saját fiát. Az is valami. És hát: nagy „gondolkódó”.
A szegény ember Hamvas Bélája.
és?
akartál valamit mondani, vagy csak a kannásbor találkozott lefele a feljönni készülő lenyelt gecivel?
hi hi hi hi
Mező Gabika a pestiköcsögök mesemondója megint „tényfeltárt”? Nahát :
„Közel 5 milliós sérelemdíj megfizetésére kötelezte a bíróság a PestiSrácokat.A bírósági ítélet szerint a PestiSrácok munkatársa, Mező Gábor valójában „hozzáköltött” Majtényi életrajzához, illetve a lap által említett iratokhoz, vagyis ténybeli valótlanságokat közölt az újság Majtényi László múltjáról és a családjáról.”
HÁzhoz jöttél a lóf@szért harcos…:::):)
Az inga visszaleng. Más?
Gazsinak nem volt ilyen szerencséje
Pazmeg! a népes családomban mindenk heteronak coming outolt.
Most menjek pszichomókushoz?
csak ha ez zavar
de akkor mindenképp 😀