Május 9-én a világ nagy autógyártói közösen figyelmeztették Trumpot egy (akkor még) titkos levélben, hogy heteken belül leállásra kényszerülhetnek, ha nem jutnak ritkaföldfémekhez és mágneshez, amik az elektronikus berendezéseikhez kell, automata váltóktól a szenzorokon és villanymotorokon át a kamerákig. Az aláírók között ott volt mások mellett a GM, a Toyota, a Volkswagen és a Hyundai.
Pár napra rá Amerika és Kína Genfben megállapodtak abban, hogy 90 napra lejjebb csavarják a vámháborút, beleértve a vámokat és az USA elleni, április óta hozott „nem vámjellegű intézkedéseket” is. Csak épp elkövették azt a hibát, hogy nem írták le tételesen, milyen intézkedéseket értenek ez utóbbi alatt, úgyhogy Kína azóta sem enyhített. Scott Bessent pénzügyminiszter egyébként a genfi tárgyalásokat úgy kommentálta, hogy az USA nem általános eltávolodást akar Kínától, hanem „stratégiai eltávolodást”, ami az acélra, gyógyszerekre és félvezető-iparra vonatkozik.
A nagy béke nem tartott sokáig, mondhatni semeddig. Egy nappal Genf után az USA kiadott egy figyelmeztetést, hogy nem kéne a Huawei Ascend AI-csipjeit használniuk az amerikai cégeknek, mire Kína kiborult.
Aztán megint Trump jött. Megparancsolta egy csomó amerikai cégnek, hogy engedély nélkül ne exportáljon Kínába bizonyos árukat, más cégektől pedig visszavonta a meglévő engedélyt. Az új kötelezettség félvezetőkhöz szükséges tervezőszoftverekre, vegyianyagokra, butánra és etánra, gépeszközökre és repülési felszerelésekre is vonatkozik.
Május végén megint Trumpnál szakadt el a cérna, azzal vádolta meg Kínát hogy nem tartja be a májusi egyezségüket, úgyhogy ezzel a lendülettel 50 százalékra emelte, vagyis megduplázta az acél- és alumíniumvámokat
„Ennyit arról, hogy én legyek MR. JÓFIÚ”,posztolta Trump a Truth Socialra. Hű maradt önmagához, azt is beleírta, hogy Kína a védővámok miatt a működésképtelenség és a zavargások szélére sodródott, úgyhogy a genfi egyezséggel ő valójában megmentette őket.
A kínaiak viszont azt mondják, azért nem enyhítettek a korlátozásokon, mert pont, hogy Amerika szegte meg az egyezségüket az azóta hozott lépésekkel. Akárhogy is, azt Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter is elismerte akkor, hogy a tárgyalások „kissé befagytak”, amin nyilván nem segített, hogy Amerika bónusz nyomásgyakorlásként a kínai diákok vízumát is visszavonta, az Axios forrásai szerint egyértelműen a földfémharc lépéseként.
Így jutottunk el a mába. Egyelőre nincs jele annak, hogy Kína engedne a szorításon, a világ, de főleg az USA pedig egyre idegesebb, ahogy fogynak a néhány hétre-hónapra betárazott készletek, és például az európai autóipar vásárlási kérelmeinek nagyjából negyedét okézza le Kína.
Ezekben a napokban diplomaták és autógyártók a világ több pontjáról, Indiából, Japánból és Európából is tárgyalásokat kérnek Kínával, miközben Indiában akármelyik pillanatban leállhat az autógyártás. A Ford kis időre kénytelen volt bezárni a chicagói üzemét mágneshiány miatt, a német autóipari lobbi elnöke, Hildegard Mueller pedig úgy fogalmazott, hogy ha a helyzet nem változik meg gyorsan, gyártási késések, akár kimaradások sem zárhatók ki. Az Axios szerdán azt írta, az ellátási láncokban lassan „koronavírus flashback” lesz, a beszerzés és szállítás két éve nem volt ilyen lassú és drága. A New York Times az elmúlt hónapokat, illetve igazából éveket összefoglalva már arról ír, hogy a vámháborút felváltja az ellátásilánc-háború.
Frank Fannon amerikai ásványipari szakértő, Trump első kormányának energetikai miniszterhelyettese azt mondta, aki közelről követi a dolgokat, az nem lepődik meg azon, merrefelé haladnak a dolgok. „Gyártási kihívásokkal küszködik Amerika, a kormányzati megközelítést arra kéne kihegyezni, hogy bebiztosítsuk a forrásokat és felpörgessük a belföldi kapacitásokat, amilyen gyorsan csak lehet. A határidő erre a tegnap volt”, fogalmazott. Ennek fényében érthető hogy Trump feni a fogát Grönlandra, és Ukrajnát is belehajszolta egy ritkaföldfém-megállapodásba, igaz, rövidtávon ez nem tud megoldást jelenteni a problémára. Amerika 2020 óta próbálja kiépíteni a belföldi ellátási láncot, csaknem félmilliárd dollárt költött rá, de még nem tartanak vele érdemben sehol. A Reuters információi szerint Trump veszélyhelyzeti rendeletben fogja felgyorsítani a belföldi kitermelést, ahhoz hasonlóan, mint Biden gyorsította a vakcinák és egészségügyi eszközök gyártását a kovid idején.
Kína nyeregben, Magyarország helyzetben
A vámháború a pénzről szól, ami persze tud húsbavágó lenni, de a földfémekhez való hozzájutás nemzetbiztonsági jelentőségű ügy. Nem véletlenül kárörvendett egy kínai publicista, hogy ez a játszma rámutat a különbségekre a gazdasági és a stratégiai jellegű aduk között. „Ezúttal az amerikaiak megtanulták a leckét: van, amit nem lehet nyomásgyakorlással megszerezni”, „Amerika azt hitte, megtalálta a gyenge pontunkat, de falnak futott”.
Hétfőn egy másik kínai publicista arról írt, hogy a félvezetők ellátási láncaiban résztvevő EU-s cégek feladták az USA által erőltetett ellenállást, és több mint negyven cégvezető leült tárgyalni Kínával. Elemzése szerint a mostani helyzet elvezethet az USA technológiai blokádjának feltöréséhez, megoszthatja az USA-EU technológiai szövetséget, Kína pedig enyhítheti az exportkorlátot az európai cégekre.
Az írás külön is megemlíti Magyarországot, mint baráti országot, ahol már amúgy is épülnek ritkaföldfém-feldolgozók, „ami nem csak kielégíti az EU vágyát, hogy az ellátási lánc ott legyen a küszöbjükön, de ezzel elkerülhető az USA beavatkozása is”.
Márpedig Magyarország élni akar ezzel a saját magának kikapart gesztenyével. Magyar Levente külügyi államtitkár május közepén tette világossá Brüsszelben, hogy a Kínától való gazdasági különválás vörös vonal a magyar-amerikai kapcsolatokban, és Trump kérésére sem lennének hajlandók rá.
A kártya-hasonlatot az említett kínai elemzés sem hagyta ki: „Kína ritkaföldfém-kártyája olyan, mint egy szike. Egyrészt precízen szétvágja az EU és USA technológiai szövetségét, másrészt óvatosan visszaállítja az EU-val való ipari együttműködést, és függővé teszi őket Kínától.”
Trump amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök a tervek szerint a héten telefonon tárgyalnak a kérdésről. Scott Bessent pénzügyminiszter azt mondta, a tárgyaláson kiderül majd, hogy Kína tévedésből, rendszerhibából tart vissza olyan termékeket, amelyekről már megállapodtak korábban, vagy szándékosan.
Kérdés, hogy ha ez utóbbiról bizonyosodnak meg, akkor milyen lapokkal tudja majd tovább játszani a pókert Trump. Főleg, hogy ő maga is elismerte, éppen szerdán egy szokásosan nagybetűző posztban, hogy Hszi Csin-pingNAGYON KEMÉNY, ÉS BORZALMASAN NEHÉZ VELE MEGÁLLAPODNI.
