A semmiért vitték el, kártérítést kell fizetni a rendőrségnek

Az emberi méltóság, a személyes szabadság és a jóhírnév sérelmének megállapítását kértük a bíróságtól, amely megalapozottnak találta az érvelésünket mindhárom vonatkozásában.

Időben először ügyfelünk személyes szabadsága sérült akkor, amikor minden előzetes értesítés nélkül a rendőrök előállították őt a munkahelyéről egy fél évvel korábbi cselekmény miatt, majd fogdán helyezték el a gyanúsítotti kihallgatás előtt.

Másrészt megsértették az emberi méltóságát azzal, hogy köztéren megalázó módon hajtották végre a ruházatának átvizsgálását, majd a teljesen alaptalan gyanúsítással. Ez utóbbival szemben Attila már a kihallgatásakor panasszal élt. Az ügyészség ennek a panasznak – kivételesnek mondható módon – helyt adott, megállapítva, hogy a gyanúsításkor közölt tényállás nem is alkalmas bűncselekmény megállapítására.

Harmadrészt pedig a jó hírnév megsértése igazolódott, mivel az ártatlanság vélelmét semmibe véve a rendőrség még nyomozati szakban megkereste a helyi önkormányzatot, és tényként azt közölte, hogy ügyfelünk mint “elkövető” ellen zaklatás miatt folyik büntetőeljárás és “viselkedése negatív hatással van lakókörnyezetére”. Ez azért különösen súlyos jogalkalmazói tévedés, mert egyrészt a nyomozó hatóságtól várható el leginkább, hogy a büntetőeljárás alapelveit tiszteletben tartsa, másrészt az egyébként büntetlen előéletű Attila feleségével és az akkor másfél éves gyerekével az önkormányzattól bérelték a lakást, így félő volt, hogy veszélybe kerül a lakhatásuk.

A bíróság az általunk igényelt sérelemdíjat is teljes egészében megítélte, de az ítélet nem jogerős.

Miért nem volt elég, hogy a panaszeljárást korábban megnyertük?

A panaszeljárásban csak a szűk értelemben vett rendőri intézkedés támadható, tehát az előállítás, illetve a ruházat átvizsgálása. Itt – és ez sem mindennapi – a rendőrség dicséretes módon egyből elismerte, hogy Attilát nem kellett volna előállítani, azonban sem a gyanúsítással, sem a jó hírnév megsértésével kapcsolatos álláspontunkat nem tudtuk előadni, ráadásul sérelemdíj is csak személyiségi jogi perben igényelhető.

Ha a rendőrség már korábban elismerte, hogy hibázott, akkor mivel védekezett a perben?

Az előállítás jogellenességét nem vitatták ugyan, de az ezért igényelt sérelemdíj összege szerintük eltúlzott volt. A gyanúsítás kapcsán azzal védekeztek, hogy szerintük nem sértettek meg semmilyen szakmai előírást, hiába mondott ennek ellent az ügyészi határozat, ami megállapította, hogy nem álltak fenn a gyanúsítás feltételei. A jó hírnév megsértése körében pedig azzal érveltek, hogy az “elkövető” egy köznapi kifejezés, és abból még nem következik egyértelműen, hogy az ügyfelünk milyen minőségben alanya az eljárásnak. Ezzel szemben a mi érvelésünket fogadta el a bíróság, miszerint hétköznapi értelemben az “elkövető” a cselekményt bizonyosan végrehajtotta, így nem kérdéses a büntetőjogi felelőssége.

Azon túl, hogy jogsértő, rendkívül szokatlannak is mondanám, hogy bármiféle jogszabályi kötelezettség és felhatalmazás nélkül, önszorgalomból “tájékoztató” tárgymegjelöléssel levelet írjanak, ráadásul fél évvel az állítólagos elkövetés után, és egyébként még az általa azonnal benyújtott panasz elbírálása előtt.

Mivel indokolta a bíró, hogy a sértettnek megítéli az igényelt sérelemdíj teljes összegét?

A bíróság szerint a joggyakorlatnak megfelel az 1 000 000 Ft-os összeg, és a rendőrség sem ajánlott fel olyan bizonyítást, ami alapján a felelősségét kimentette vagy mérsékelte volna. Semmilyen méltányolható magyarázatot nem adott a rendőrök magatartását illetően.

Az ítélet indoklása kiemelte azt is, hogy a gyanúsítás ügyfelünkben a félelem és megalázottság érzését alakította ki, ami miatt megingott a rendőrségbe vetett bizalma. Ráadásul az előállítást a munkahelyére, egy óvodába érkező szülők és gyerekek is láthattak. Azzal pedig, hogy a rendőrség értesítette az önkormányzatot, bizonytalanná vált, hogy Attiláék megvásárolhatják-e a bérelt lakásukat. Mindezek miatt összességében nem tartotta eltúlzottnak az összeget a bíró.

Szerinted a rendőrségre nézve lehet elrettentő hatása az ügynek? 

Bízom benne, hogy igen. Ez motiválta ügyfelünket is akkor, amikor úgy döntött, a jogi eljárásokkal szükségszerűen együtt járó hercehurca és kockázat ellenére belevág a személyiségi jogi perbe. A sérelemdíjnak egyébként szerintem a sérelmet szenvedett fél kompenzálásán túl kell, hogy másodlagosan legyen szankciós jellege is, különösen jogalkalmazó szervek esetében, hogy védje az eljárásaik alanyát, a lényegesen gyengébb pozícióban álló állampolgárt. Ha komoly jogkövetkezménnyel jár egy-egy súlyos hatósági tévedés, talán körültekintőbben járnak el legközelebb, és hosszútávon az egész társadalom profitál a számonkérésből.