5 Responses

1. Volt egyszer egy egyetem. Komoly, mérnöki szakokkal. Aztán elkezdték „fejleszteni”, ami újabb és újabb ruhatár szakok indításában realizálódott. Elvégre egy orvosi fakultáshoz rengeteg szakember és felszerelés szükségeltetik, de pl. egy politológus képzés ehhez képest fillérekből megvalósítható, kiáll egy fickó a katedrára akár párszáz ember elé, hülyeségeket mond, amik akár már másnap megdőlnek, de ez a kutyát sem érdekli. És az egyetem lesüllyedt főiskolai szintre, annak is az aljára. Természetesen az állomány is igazodott a szinthez. Akadt még olyan is, aki pénzért árulta a jegyeket, amit a közvetlen főnöke félrenézéssel „jutalmazott”, pedig a fél főiskolává fejlesztett egyetem tudott róla, de vérig volt sértve, amikor megjelent a rendőrség házkutatást tartani. A katedra aztán átváltozott 3 évvé nehéz vasban.
   Voltak aztán professzoroknak kinevezett lények, az egyiket Budapesten kiröhögték a téveszméi miatt (a világ 5000 éves, stb.), de ebben az intézményben informatikai zseninek lett kikiáltva, volt aztán egy szuper páros, aki sorra üldözte el az egyikük gyermekének konkurrenciát jelentő értelmes munkatársakat, de az elüldözöttek szellemi termékéből azért elmentek konferenciázni külföldre, és minő csoda, az egyetem vezetése megvédte a plágiumgyanús eseteket.
   Naná, ezek közt volt olyan is, aki keresztbe akart tenni a PhD értekezésemnek, ezért akadémikus bírálót jelölt ki, és mikor az pozitív bírálatot adott, megpróbálta rávenni, hogy inkább kaszáljon el.
   Ilyen emberekről még utcát is elneveznek egy mélyre süllyedt városban.
   Akadt olyan tanszékvezető is, akit naponta molesztáltak, mert egy sunyi kis fickó fúrta a kar vezetőjénél, végül megroppant a folyamatos nyomás alatt, és végzetes lépésre szánta el magát.
   Nekem ekkor telt be a pohár, és a V****-V****-stb. korszakot már nem kívántam megízlelni.
   Azóta minden egyes nap újabb és újabb történések erősítenek meg abban, hogy milyen jó döntés volt bviztonságos távolságba kerülni ettől a hajdan jobb napokat megélt intézménytől. A lábamat sem tettem be, pláne nem adnék nem egyetlen órát, de egyetlen percet sem az időmból sem ingyen, sem 2,1 millió forintért. Mert amikorspórolni kellett (állítólag), akkor 80.000 forintos fizetésből nyomorgó takarítónőket raktak utcára. És ez még csak a jéghegy csúcsa.

   4

   Válasz

2. Momentum hergelés a fészbukról.

   Más?

   1

   Válasz

3. És a nagyszerű rexor asszony, az egyetem tönx tevője mennyit kap?

   1

   Válasz

4. Minden város olyan, amilyenné az ott élők teszik.

   1

   Válasz

   1. Nyugi van! Majd nemzeti-szocialista , Magyar-Dobrev kormány felfuttatja EU-s kérésre
      a hadiipart. Lesz szőlő és lesz lágy kenyér.

      „46 esztendeje, 1979. június 1-én történt a sajóbábonyi TNT-robbanás, a 20. század egyik legsúlyosabb magyarországi ipari balesete. Az Észak-Magyarországi Vegyiművek TNT-gyártó üzeme működésének utolsó óráiban felrobbant. A robbanást kiváltó ok máig ismeretlen.
      A magyar TNT-gyártást a hidegháború kezdeti szakaszában, az 1950-es évek elején telepítették Sajóbábonyba. Az 1040-es vállalat néven említett hadiipari cég telephelyének kiválasztásában nagy jelentősége volt a település elhelyezkedésének, mivel az 1950-es évek elején ellenséges államnak számító Jugoszláviától viszonylag nagy távolságra feküdt. Az évtized elejének építőanyag- és munkaerőhiányának idején az üzemépületek jelentős részben a politikai rendszer által ellenségként kezelt személyek építették, kétkezi munkával. A berendezések a második világháború előtti évekből származtak és már telepítésük idején sem tartoztak a legkorszerűbbek közé. A hadiüzemnek számító létesítmény a következő két évtizedben rendeltetésszerűen működött, bár gépei és épületei egyre elavultabbak voltak. Időközben az ipari épületek tervezése jelentősen fejlődött, így az új TNT-gyárat már egy korszerű épületben és modern gépekkel tervezték megvalósítani. A sajóbábonyi TNT-gyártás leállítását és az üzem bezárását 1979. július 1-re tervezték.
      1979. június 1. pénteki, meleg nyári nap volt, a gyár utolsó munkanapja szokásos üzemrend szerint zajlott. A robbanás a késő délutáni órákban, ismeretlen okból következett be. A detonáció helyéről egy 20 kilométerre ellátszó gombafelhő emelkedett fel, a hanghatást pedig 30 kilométeres körzetben lehetett érzékelni. A TNT-t gyártó épület teljesen megsemmisült, a helyén mindössze egy kráter maradt. A telepen mindenfelé tüzek lobbantak fel, veszélyeztetvén az ott raktározott robbanóanyagokat, vegyi anyagokat. A telepen főként a kiszáradt fű égett, a fűben pedig a gyártósorról kiszóródott TNT és a gépsor darabjai hevertek. Fokozta a nehézségeket, hogy a hadiüzemet fegyveres őrség védte, akik a helyszínre vonuló tűzoltókat megérkezésük után nem akarták beengedni a gyár területére. A tűzoltók végül nagy nehézségek árán egy leomlott TNT-t tároló raktárépülettől pár méterre megfékezték a lángokat. A katasztrófa által érintett A1 üzemépületben nem volt már mit menteni. A létesítményből jóformán semmi sem maradt, az ott felhalmozott vagyon menthetetlen volt. Nem volt szükség a dolgozók kimentésére és sebesültek ellátására sem.
      A TNT-gyártósort magába foglaló A1-es épület teljesen megsemmisült, a helyén maradt kráterből, illetve a robbanás miatt a környéken szétszóródott romokból és roncsokból nem lehetett a robbanás okaira következtetni. Nem maradtak életben azok a személyek sem, akik a gyártósor mellett dolgoztak az utolsó órákban, így az esetleges üzemzavarról vagy szabotázsról információjuk lehetett. (A gyártósor mellett dolgozók holttestei nem is kerültek elő, a 13 dolgozót egy ideig eltűntként tartották nyilván.) Az ÉMV ezen létesítménye hadiüzem volt, így az ott lefolyt vizsgálatokról és azok eredményéről a közvélemény nem is értesülhetett.
      A baleset 13 áldozatát később jelképes gyászszertartáson (üres koporsókkal), nagy részvét mellett búcsúztatták. Az ÉMV egykori TNT-gyárának helyén keletkezett krátert feltöltötték és fákkal ültették be. A vegyipari létesítmény egy megrongálódott részletét, egy deformálódott oszlopot mementóként a helyszínen hagytak, rajta az eltűnt dolgozók nevét őrző emléktáblát helyeztek el. ”
      (Wikipédia)

      1

      1

      Válasz