Hármas alá osztályozták a miskolciak a város gazdaságát
A BOKIK májusi közvélemény-kutatása amely 500 fő megkérdezésén alapul.
Fotó. Aktív miskolci polgárok elfenekelnek egy zenészt
A felmérés szerint a miskolciak hármasnál is gyengébb jegyet adnának térségük gazdasági fejlettségére. Érdekes módon a nők és a 60 év felettiek valamivel előrelátóbbnak bizonyultak, mint a férfiak és a fiatalabbak – talán az életkorral járó tapasztalat, vagy egyszerűen csak kevésbé kritikus szemlélet eredménye ez. A középfokú végzettségűek ítélete volt a legkíméletlenebb, ami talán nem meglepő: ők azok, akik nap mint nap szembesülnek a korlátozott karrierlehetőségekkel.
A diagnózis egyértelmű: a helyiek 98 százaléka szerint több munkahelyre van szükség, helyzetet kell teremteni a kis- és középvállalkozásoknak, és lehetőséget kell adni a fiataloknak, hogy itthon boldoguljanak. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen egy város jövője nagyban múlik azon, hogy képes-e megtartani tehetséges fiataljait.
A preferenciák meglehetősen pragmatikusak: a megkérdezettek több mint 70 százaléka szívesen látna egészségügyi, tudományos, oktatási vagy könnyűipari beruházásokat. Kétharmados támogatottságot kaptak a feldolgozóipar, a műszaki tevékenységek és az építőipar területei is. Nem nehéz belátni, miért: ezek azok a szektorok, amelyek valóban munkahelyeket teremtenek, és nem csak a papíron növelik a statisztikákat.
Az új beruházások várható előnyei között a fiatalok helyben tartása, a munkahelyteremtés, a gazdasági fellendülés, a bérek növekedése és az életszínvonal javulása szerepelnek a válaszadók szerint. Praktikus elvárások, amelyek mögött évtizedek frusztrációja húzódik meg.
Bihall Tamás, a BOKIK elnöke szerint Borsod-Abaúj-Zemplén megye komoly gazdasági alapokkal rendelkezik. A számok valóban impozánsak: a térségben realizált 4450 milliárd forintos termelési érték a hazai kibocsátás 8,4 százalékát teszi ki. Ugyanakkor a globális gazdasági lassulás itt is érezteti hatását – az ipari termelés volumene 5,2 százalékkal maradt el az előző évitől, ami különösen a vegyipar és gépipar területén okoz gondokat.
A kamara elnöke optimista: szerinte a régió képes megfelelni a befektetők elvárásainak. Az infrastruktúra adott, az autópálya-hálózat biztosítja az európai kapcsolódást, ipari parkok várják az új beruházásokat, a Miskolci Egyetem és a szakképző intézmények pedig megfelelő tudományos hátteret és képzett munkaerőt tudnak biztosítani. A kérdés csak az, hogy mindez elegendő-e a gyakorlatban is.
A kutatás készítői tudatosan vizsgálták a lakossági véleményt, hiszen egy beruházás sikere nagyban függ a helyi közösség hozzáállásától. A felmérés rámutat: a beruházások hatása közvetlenül érinti az emberek mindennapjait, legyen szó közlekedési, oktatási, egészségügyi vagy környezetvédelmi fejlesztésekről. Társadalmi támogatottság nélkül még a legjobb elképzelések is kudarcba fulladhatnak.
A helyzet paradoxona, hogy míg a vállalkozások véleménye folyamatosan jelen van a kamarán keresztül, addig a lakosság hangja kevésbé strukturáltan jelenik meg a döntéshozatalban. A mostani kutatás pont ezt a hiányt próbálja pótolni.
Mindezen törekvések megvalósításához azonban jelentős pénzügyi forrásokra van szükség. A helyi önkormányzat és a vállalkozói szféra erőfeszítései önmagukban nem elegendőek egy ilyen léptékű gazdasági átalakuláshoz. A miskolciak által várt beruházások – legyen szó ipari parkokról, infrastrukturális fejlesztésekről, vagy oktatási és egészségügyi intézmények modernizálásáról – mind kormányzati támogatást igényelnek.
Egy válasz
Számtalanszor bebizonyosodott a magukat befogadónak és elfogadónak tartó liberálisokról, hogy csak addig elfogadók, amíg valaki úgy táncol, ahogy ők fütyülnek.
Emlékezzünk vissza, mit műveltek Lékai-Kis Ramónával, amikor az RTL Klubtól átszerződött a TV2-höz. A csinos színész-műsorvezető hiába próbálta az új szakmai kihívás lehetőségével indokolni a döntését, a liberális tolerancia bajnokai gyakorlatilag szétszedték a közösségi hálós platformjain, mondván, eladta magát a Fidesznek, ő is Orbán embere lett, a kormányzat szekértolójává vált. Hasonlóan járt Földes László Hobo is, akit pedig azért támadtak a baloldaliak, mert leszerződött a Vidnyánszky-féle Nemzeti Színházhoz.
Tóth Gabi is megkapta a magáét a baloldaliaktól, liberálisoktól, amikor – vállalva vallásosságát és hitét – a nemzetközi eucharisztikus kongresszus önkéntes hírnöke lett. Most pedig Muri Enikőn csattant a haladó gondolkodásúak ostora pusztán azért, mert kiderült róla, hogy a kormánypártot támogatja és fellépett a Harcosok Klubja rendezvényén.
Teljesen más a helyzet azokkal az előadókkal, akik a közelmúltban egyre-másra álltak ki a színpadra, és szívszorító politikai vallomást tettek arról, hogy össze kell fogni és nem szabad elfogadni a kirekesztést. Őket a vállára emelte a baloldali, liberális sajtó, azóta is Caramel hőstettéről szólnak a híradások, hogy szembe mert fordulni a Fidesszel.”