Lázár szeretné arcfelismerővel vizsgálni, hogy kik voltak jelen a miskolci dzsemborin

11 Responses

1. Nem a tömeg volt agresszív. Az az agresszív, amit a fideSS és Lázárov művel. A fogadjisten még nagyon szerény és visszafogott volt az adjonistenhez képest.

   10

   Válasz

   1. Ócska bolsi trükk; fogd rá ellenfeledre azt amit már te elkövettél vagy el akarsz követni.

      Basszus! Még lovasroham is volt, meg szemkilövetés,könnygáz, vízágyú, térdeplés a Posta mögött.
      Hátrahagyott fegyverekkel teli nyitott kis busz, T34-es , harckocsivezető, macskakő

      úgy ahogy kell

      Aludtál?

      1

      4

      Válasz

      1. Ezt talán beszéld meg Orbán párttitkár belügyminiszterével öcskös:
         „Pintér az egyébként szűkszavú nyilatkozatában újságírói kérdésre kijelentette, nem gondolja, hogy Gergényi Péter, volt budapesti rendőrkapitány törvénytelenül járt volna el az oszlatások levezénylésénél”

         Harcos, harcos…Te mindig házhoz jössz a lóf@szért…)::):)

         5

         Válasz

      2. Gergényi utasítást kapott.
         Nem Gergényi rendelte meg , importálta a különleges osztagot.

         Aludtál, IN-KAL-os?

         Válasz

2. Emlékszik lázár eftárs a „savas” vénemberre? Akkor ő nem volt agresszív? Vagy a Nagyváradon akasztással fenyegetőző felbérelt fideszes csőcselékre? Esetleg a bede zsolt nevű, magát újságírónak csúfoló véglény tetteire? Vagy párttársa, bayer zsolt megnyilatkozásaira? Ha majd eszébe jutott, utána zümmögjön, lézer eftárs!

   9

   Válasz

   1. De, de

      Még Vorluk-ra vagyis Tóta Wé eftásra is emlékszünk ( Bayerrel próbáljuk ellensúlyozni a sok-sok heti hetes xxxxxxx színészt )

      „”Demokráciában nincs forradalom. Választás van. Ha valami nem tetszik, akkor nem az a módi, hogy felborítjuk a villamost, hanem elmegyünk szavazni. Aki itt felborítja a villamost, lezárja a hidat meg felborogatja a kukát, az nem forradalmár, hanem bűnöző, huligán, söpredék. Működő demokráciában az ilyennek baja eshet. Ha mégis sikerrel jár, akkor meg puccsista, akit illik lebombázni. Persze elképzelhető annyira hülye puccsista, akit nem kell bombázni, mert magától nekimegy a holnap üvegajtajának, és felkenődik rá, mint egy krumplibogár.

      Fogsz kapni egy szép nagy szavazólapot. Megkeresed rajta a gazdit – Isten ajándékát -, beikszeled, és húzol haza. Szépen kivárod a végeredményt, aztán vagy csóválod a farkad boldogan, hogy mégis tiéd a gondnoki állás a székházban, vagy tudomásul veszed, hogy bukta. Utána még ki lehet menni az utcára örvendeni vagy búslakodni, újabb síkidomokat alakítani, egy kis dombra lecsücsülni.””

      Tóta W. Árpád, 2006. Index

      1

      2

      Válasz

      1. Demokrácia?Itt?Bolondozol taknyos?

         4

         Válasz

         1. „Nem is olyan régen a múlt ismeretének fontosságáról tartottam előadást. A kérdés valami olyasmi volt: mit tanulhatunk a huszadik századból? Több példát megemlítettem, az egyik Kun Béláék története volt. A Leninék által kiképzett, majd Magyarországra visszapostázott bolsevikok lépésről-lépésre végrehajtották azt az akció-sorozatot, amelynek végén átvették a hatalmat Magyarországon. Ennek volt az egyik lépése a Népszava ostroma.
            Ugorjunk a tragikus időszak közepébe. A történelmi Magyarország éppen haláltusáját vívja, az ország élén egy teljesen alkalmatlan, nem is túl okos politikus, Károlyi Mihály áll, aki – részben talán önhibáján kívül – hazaárulóvá válik. Hiszen minden ostoba lépésével Kun Béláék hatalomra-jutását, a magyar hadsereg meggyengítését, az ország széthullását segíti. Ne feledjük, felesége, a Vörös Grófné később egyenesen az NKVD, azaz a szovjet hálózat ügynöke lesz… Ahogyan azt Stephen Kochnak elismerte.
            Ez sajnos a végjáték ideje, Kun Béláék már régen előkészítették a bábként mozgatható gróf eltávolítását, feladatait már elvégezte, nincs helye a sakktáblán. Csak még nem tudja. Eljött az idő a „megint” alkalmatlankodó szociáldemokratákkal való nyílt leszámolásra: 1919 februárjában a Kun Béláék által felheccelt tömeg megtámadja a „szocdem” Népszava szerkesztőségét [I., megfélemlítés]. Miért? Mert kritizálni merte őket.
            Ezután jöhetett a következő pont [II., provokáció]: az ablakokból „ismeretlenek” rálőttek a tüntetést biztosító rendőrökre és népőrökre, akik közül ketten azonnal meghaltak. Természetesen tűzharc támadt, amelynek még több halálos áldozata volt [III., tragédia].
            Kun Béláék pontosan tudták, mi fog történni. Az is történt. Otthon, már becsomagolva várták a rendőröket, akik természetesen letartóztatták őket [IV., törvényes reakció]
            Mi történt ezután?
            „Agyonverték Kun Bélát!” „Meglincselték Kun Bélát!” „Félholtra verték Kun Bélát!” – harsogta a szinte teljes magyar sajtó február 22-én, szombaton [V., a rendőrök részéről bosszú, emberi, érzelmi reakció, Kunék részéről az áldozatszereppel való játszmázás, a valós történet átkeretezése egy pillanat alatt].
            Szinte az összes napilap részletesen beszámolt a későbbi népbiztos állítólagos „agyonveréséről”, „félholtra veréséről”, részletesen leírva az esetet, mártírként beállítva Kun Bélát [VI., beépülés a sajtóba, vörös hálózat működése].
            Az egész hadjárat egyetlen, senki által meg nem erősített (!), teljesen elfogult, nyilvánvalóan hazug cikkre épült, azt vették át mindannyian. Az eredeti „riportot” a korszak ismert bűnügyi tudósítója, Tarján Vilmos költötte [VII., társutasok vagy kriptokommunisták felhasználása].
            A valóságban Kun Béla kapott néhány pofont a feldühödött rendőröktől (akiknek a társait ugye megölték Kunék soha be nem azonosított emberei, illetve az általuk felhergelt tömeg, a leszerelt vagy a frontról megszökött katonák, illetve a csőcselék), ezt fújta fel Tarján, majd vette át a magyar sajtó.
            Sőt, Tarján még arról is beszámolt, hogy Kun Bélát akkor is megtámadták, amikor ő már a szobában tartózkodott.
            „Reszkető szívvel azt hiszem e pillanatban, hogy Kun Bélát már csak percek választják el a haláltól. Kun körülnéz, később pedig szánalmat igyekezik maga iránt gerjeszteni. […] Újabb vér fröccsen elő s ezután, mint ahogy kalapáccsal a szöget verik a falba, ugy érik egymás után az ütések jobbról-balról, a vállán, arcán, gyomrán a szánalomraméltó embert. Hiszen mégis csak ember”.
            És Kun Béla mégis „hős” marad. Hiszen mit kér Tarjántól a cikk szerint?
            „Távozáskor arra kér meg, hogy ne közöljem borzalmas megveretését Az Estben, mert felesége rémülettel fogja olvasni.”
            Másnap kiderült, hogy a cikkből semmi sem volt igaz. „Kun Béla az éjszakát részben alvással töltötte. Orvost akartak melléje hívni, de ő maga kijelentette, hogy erre nincsen szükség. Márkus Soma dr. rendőrorvos ma reggel ismét bekötözte Kun Béla sebeit és megállapította, hogy azok nem veszélyesek” – írta a Friss Újság huszonharmadikán.
            De ekkor már régen végigfutott az országon Kun Béláék „agyonverésének”, a rendőrség brutalitásának a híre. A propaganda-akció tökéletesen működött.
            Ahogyan az ostrom, a gyilkolás, a letartóztatás, úgy ez a cikk is előre megtervezett volt.
            Tarján a Proletárdiktatúra idején a május elsejei ünnepségsorozat szervezőjeként lett „kifizetve”. Károlyi kiharcolta, hogy Kun Béláékkal „politikai foglyokként” bánjanak a börtönben. Így ugyanazt tehették, amit Adolf Hitler nem sokkal később. Rácsok mögött megtervezhették, megszervezhették a hatalomátvételt. Illetve folytathatták a munkát.
            Én nagyon büszke vagyok a magyar rendőrségre. Tudjátok, hogy miért? Mert az elmúlt tizenöt évben talán egyszer sem ültek fel a provokációnak. A bejegyzéshez csatolt fotót – az hiszem – nem kell külön magyaráznom.
            Ezzel a történettel nagyon sok mindent át lehet adni a diákoknak, a gimnazistáknak és egyetemistáknak. Persze a jövő propagandistáinak is. Csak ők sajnos inkább felhasználnák a már a kommunisták előtt is létező, de általuk is tökéletesített módszert… „

            Válasz

         2. „Fogsz kapni egy szép nagy szavazólapot. Megkeresed rajta a gazdit – Isten ajándékát -, beikszeled, és húzol haza. Szépen kivárod a végeredményt, aztán vagy csóválod a farkad boldogan, hogy mégis tiéd a gondnoki állás a székházban, vagy tudomásul veszed, hogy bukta”

            Válasz

3. Janisógor, nem mindegy már erre a szűk esztendőre? Jövőre úgyis cuccolsz át Batidáról a börtönbe.

   7

   Válasz

   1. tiszás szellemi maszturbáció

      Más?

      6

      Válasz