Borsodi acélból készült egy híd a Nílus felett

Kevesebben tudják, hogy a határon túl több híd is készült borsodi acélból. Ennek ékes példája az Egyiptomban az 50-es években épült Al Marazeek-híd, melynek acélelemeit a diósgyőri, valamint az ózdi üzem gyártotta. Ez a projekt nemcsak a borsodi acélgyártás minőségét és versenyképességét bizonyította, hanem a magyar mérnöki tudás világszínvonalát is. A részleteket a Mitmiskolcadhatott.hu  írta meg.

A híd tervezését Sávoly Pál vezette, aki korának egyik legnevesebb hidásza volt.

Legjelentősebb művét mégis itthon rakta le: az ő tervezése volt az új budapesti Erzsébet híd, amely Magyarország első kábelhídja lett, és amelyért 1965-ben Állami Díj I. fokozat kitüntetésben részesült.

A híd építésére 1955-ben írt ki nemzetközi pályázatot az Egyiptomi Államvasutak, amire összesen 16 cég nyújtott be ajánlatot, köztük több nyugat-európai országból is, de e neves nemzetközi mezőnyben a nyertes az UVATERV pályázata lett. A magyar pályázat leginkább abban emelkedett ki a többi közül, hogy az nem csak építést, hanem a tervezést és az acélszerkezet legyártását is vállalta.

“A híd elemeit 1954-55-ben kezdték legyártani a diósgyőri és az ózdi acélművekben. Az egyiptomiak csak egészen kiváló minőségű, felületén rozsda- és hibamentes hídacélt vettek át” – emlékezik vissza a híd átadásakor az Ózdi Vasas 1958. szeptember 6-i száma.

Az építkezést a KOMPLEX Nagyberendezések Export-Import Vállalat koordinálta, amely a szocialista Magyarország egyik legjelentősebb külpiaci kivitelezője volt. Az itthon elkészített szerkezeti elemeket előbb darabokban Fiuméba szállították, ott hajóra – mégpedig magyar tengerjáró hajókra – rakták, és úgy jutottak el a darabok Egyiptomba.

További részletek az eredeti cikkben olvashatók. Kép: Mitmiskolcadhatott.

Sávoly Pál, született Spiegel Pál (Budapest, 1893. január 30.^[1] – Budapest, 1968. december 20.)^[2] Kossuth-díjas (1955) mérnök, statikus. állami díjas (1965).^[3]

Sávoly (Spiegel) Sámuel (1854–1942)^[4] kereskedő, cégvezető és Schön (Sebők) Malvina (1867–1913) fiaként született 1893-ban. Apai nagyszülei Spiegel Gáspár és Lengyel Adél voltak. 1911-ben a zuglói Szent István Gimnáziumban érettségizett. Az első világháborúban tűzharcosként szolgált a 30. honvéd gyalogezrednél.^[5]

1920. június 12-én Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette Balla Erzsébet pesti festőművésznőt, Balla Jakab (Károly) és Wellner Matild leányát.^[6][7] A budapesti József Műegyetemen szerezte diplomáját. 1920-ban egy holland tervezőirodánál helyezkedett el, itt csakhamar önálló tervezőként működött tovább. Részt vett az amszterdami központi pályaudvar tervezésében is.^[8]

1925-ben tért vissza Magyarországra, és megnyitotta mérnöki irodáját. 1929-ben tanácsadó volt a budapesti autóbuszgarázs építésénél, 1930-ban részt vett a bánhidai ún. Talbot-villamosmű építésében, 1932-ben pedig vezette a Kossalka-cég tervezőcsoportját. Miután állami tervezővállalatok létesültek, 1948-tól a Mélyépítési Tervező Vállalatnál volt a hídosztály vezetője, majd haláláig a jogutód UVATERV-nél volt szakági főmérnök.

A vezetésével épült hidak közül említendők a Naft-folyó kábelhídja, az India részére tervezett híd, 52 sziámi híd és a tiencsini Hao-Ho folyamot áthidaló nyitható híd. Ugyanakkor több nemzetközi hídpályázaton szerepelt sikerrel (Casablanca, Mechra, Abbei stb.) Részt vett az óbudai Duna-híd (Árpád híd) tervezésében. Ő tervezte a Boráros téri Petőfi híd hídfőit, alul- és felüljáróit, továbbá az angyalföldi szennyvízátemelőt.

A második világháború után közreműködött számos híd újjáépítésében. A budapesti Ferenc József-híd (Szabadság híd), a nevét viselő Szob és Helemba közti Ipoly-híd, majd a Széchenyi lánchíd helyreállítási munkáinak volt a tervezője. Tervezte az 1958-ban átadott heluáni (Egyiptom) 800 m hosszú közúti és vasúti Nílus-hidat. Legjelentősebb alkotása az új budapesti Erzsébet híd tervezése és építése. 1965-ben Állami Díj I. fokozat elismerésben részesült az Erzsébet híd megtervezéséért, Magyarország első kábelhídjának gazdaságos és korszerű megoldásáért.