TAJTHY ÁKOS. Negyven év

Kedves Miskolc Televízió, az az igazság, hogy
mi már nagyon régen ismerjük egymást. Olyan
régóta, hogy még azt is tudom, eredetileg Miskolc Városi Televíziónak hívtak. Tulajdonképpen egyidősek vagyunk, mindketten 1985, csak
én február, te április… Nem baj, azért még tegezhetsz.
Szóval régen ismerjük egymást, legelőször talán még az MTV1-es
csatornán láttalak, szombat reggel, a „Hagyd aludni a mamát és a
papát!” című gyerekblokk, egészen pontosan a Tini nindzsa teknőcök után. Akkor, körülbelül 6 évesen, még kevésbé érdekelt, amit a
műsorvezető mondott, de az már akkor is tetszett, hogy Miskolcról
beszéltek, és Miskolcon. Ott, ahol én is éltem (és élek ma is).
Jó pár évvel később aztán, a kilencvenes évek közepén, miközben az otthoni tévét buheráltam, felfedeztem, hogy önálló csatornán (UHF 55) működsz. A keresgélés közben azt reméltem, hogy
az MTV1 és MTV2 mellé találok másik csatornát. Végül is találtam, téged. Aztán ez annyira tetszett, hogy Kistokajban, a telken
is beállítottalak a tévére, hogy nagymamáék is láthassák a műsoraidat. Sokszor vártam este hatkor azt a sistergős főcímet a város
kontúrjával és az Avasi kilátóval.
Néhány esztendő múlva, úgy 14 éves korom táján aztán eldöntöttem, hogy újságíró szeretnék lenni, és ekkortól már az országos
tévék híradói mellett elkezdtem nézni a tiédet, a Miskolc Mát is.
Ekkortól pedig már nemcsak arra figyeltem, milyen a főcím és ki
beszél a tévében, hanem arra is, mit mond.
Figyeltem, mikor a kétezres évek elején hosszú idő után először,
majd másodszor is megújultál, és arra is, amikor a Dózsa György
utcáról mai otthonodba költöztél, a Kis-Hunyad utcára. A kilenc
szám alá, az első emeletre. Ott, ahol ma én is dolgozom.
Igen, hiszen két etapban kilencedik éve már a szomszéd szobából, a hetilap és a hírportál szerkesztőségéből figyelem, hogy
mennek dolgaid. És meg kell hagyni, kollégáim, barátaim, akik
téged üzemeltetnek – bár jóval kevesebben vannak, mint a korábbi időszakokban –, mindent megtesznek azért, hogy jól menjen.
Néha erőn felül is. Most például éppen a születésnapodra készülnek, hogy megünnepeljenek téged, de nem lövöm le a poént.
Szóval, kedves Miskolc Televízió, csupán annyit szerettem volna mondani, hogy Isten éltessen 40. születésnapodon. Mit is kívánhatnék neked és nektek, kedves kollégák? A hosszú, boldog
életen túl talán csak egy kis nyugalmat, békét és megbecsülést.
Azokból mostanság mintha kevesebb jutna.
Vagy ahogy Nagy László örök érvényű versében áll: „adjon az
Isten fényeket, temetők helyett életet – nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem.”
(A Miskolc Városi Televízió 1985. április 15-én, tehát éppen
negyven évvel ezelőtt kezdte meg működését. Belőle mint intézményből később Miskolc Városi Televízió Kht. lett, abból a kétezres évek elején MIKOM Kht., majd MIKOM Nonprofit Kft., tehát
végsősoron a mai cég újsággal, hírportállal, a tévéből nőtt ki, fel.)
TAJTHY ÁKOS