Helytartó végül a néppel mondatja ki az ítéletet, akik Barabást, a lázadót választják

A húsvéti ünnepkör a kereszténység legnagyobb ünnepe, Krisztus megváltó kereszthaláláról és feltámadásáról
szól. A református egyház számára különösen fontosak az
ehhez kötődő bibliai események, ezt jártuk most körül.
– Virágvasárnapon, amikor
Jézus bevonul Jeruzsálembe,
akkor az óriási tömeg éljenezve fogadja. Szabadítóként tisztelik, pálmaágakat és saját felsőruháikat terítik elé az útra,
ami a győztes hadvezérnek jár
– mondta el a Miskolci Naplónak Hangóné Birtha Melinda,
az Avasi Református Templom
közösségének lelkipásztora.
– Jézus Krisztustól, tévesen, sokan földi szabadítást
várnak, ami őt sírásra indítja: „nem ismerted fel meglátogatásod idejét” (Lk 19,44b),
mondja Jeruzsálem lakóira
utalva. Aztán a templomba
érve szembesül azzal, hogy
nincs rend. Kizavarja onnan
a kufárokat, aminek hatására az ellenségei, a farizeusok és főpapok elhatározzák,
hogy leszámolnak vele. Ezt a
jelenetet Kodály Zoltán is feldolgozta „Jézus és a kufárok”
című művében – tette hozzá.
– Jézus nagycsütörtök estén, az utolsó páskavacsorán
beszélt a tanítványainak arról, hogy „közületek egy elárul engem” (Jn 13,21b). Ez
döbbenetes, mert azok közül,
akik vele éltek három éven
keresztül és látták a csodáit,
mégis van egy, Júdás, akibe a
Szentírás szerint belement a
sátán. Nem volt teljes szívvel
Krisztusé, és csak a földi dolgokban tudott gondolkodni.
A közösség pénzéből lopott,
és Urát is harminc ezüstért
árulta el – fejtette ki.
Elmondta, a többi tanítvány pedig elaludt, amikor
Jézus azt kérte, hogy virraszszanak vele. Szintén nagycsütörtökön Péter is megtagadta
háromszor, mielőtt a kakas
megszólalt. Erre emlékeztet
a református templomok tornyán látható kakas. Azonban
Péter később megbánta a bűnét, Krisztus pedig a feltámadása után azt mondta neki,
hogy rá építi az egyházát és ő
lesz a „nyáj pásztora”.
– Aztán hajnali 2-3 óra körül a katonák elfogják Jézust.
Amikor a főpapok odaviszik
Poncius Pilátus római helytartó elé, hogy ítélje halálra, ő
azt mondja, hogy semmilyen
bűnt nem lát benne. Így „került bele Pilátus a krédóba”,
vagyis az Apostoli Hitvallásba. A helytartó végül a néppel
mondatja ki az ítéletet, akik
Barabbást, a lázadót választják, hogy az éppen zajló zsidó
páska ünnepéhez kapcsolódó szokás szerint, őt engedjék
el. Munkácsy Mihály a híres
„Ecce homo” című festményén ezt az eseménysort
örökítette meg. Ekkor Pilátus kezet mos, hogy jelezze,
nincs felelőssége a politikai
ítéletben: „Jézus, a zsidók királya”, azaz felségáruló. Ezt
szögezték fel Krisztus keresztje fölé három nyelven –
magyarázta.
Felidézte, nagypénteken
feszítették keresztre a Megváltót. Mellette szenvedett
a bal és a jobb oldalon két
lator is. Utóbbi felismerte
benne a Messiást, ezért azt
ígérte neki Krisztus, hogy
vele lesz a Paradicsomban. A
kereszt alatt álló római százados pedig kimondja, hogy
Jézus „valóban Isten fia volt”
(Mt 27,54). Halálakor természeti események is igazolták ezt: napfogyatkozás
és földrengés volt, valamint
középen kettéhasadt a jeruzsálemi templomban a belső
szentély kárpitja.
– Az elhunyt Jézust még
nagypénteken, naplemente előtt leveszik a keresztről és eltemetik. Nagyszombat a gyásznap, amikor „a
harangok is Rómába mennek”, vagyis nincs harangozás. Hitvallásunkból kiderül, hogy Krisztus alászállt
a poklokra, amit a hagyomány szerint nagyszombaton tett meg értünk önként.
Ezzel készíti elő húsvéti feltámadását, megváltó művének megkoronázását. A mai
ember számára is ez a leghihetetlenebb, hogy legyőzte a
halált, és újjáteremtett mindent – emelte ki.
DETZKY A