“Pista, te ölted meg Labancz Annát?”
Hogy ki volt 1990-ben a nyomozás fő gyanúsítottja, arról Solymosi István nyugalmazott bűnügyi, majd vizsgálati osztályvezető mesélt 2005-ben a Népszabadságnak. Solymosi szokása volt, hogy az általa lecsukatott, majd később szabaduló elítélteket amolyan tét nélküli beszélgetésre invitálta, megérdeklődve, “hogy évekkel korábban jó nyomon jártak-e, voltak-e téves következtetéseik, megtaláltak-e minden bizonyítékot”. Egy ilyen találkozóra készült Solymosi egy 20 év után szabaduló miskolci illetőségű rabbal is, aki gyilkosságért ült a hírhedt szegedi Csillag börtönben. Az István keresztnevű elítélt azonban keresztülhúzta a nyugalmazott nyomozó számítását, hiszen szabadulása után nem sokkal jelentkezett egy újsághirdetésre, majd elutazott Ecuadorba, így a találkozó nem jött össze. Mint utólag kiderült, a hirdetés burkoltan kábítószer-csempészetre toborzott embereket. Istvánt nem sokkal később 20 kiló, Spanyolországba szánt kokainszállítmánnyal kapták el Ecuadorban, így ott el is ítélték.
A tett helyszíne egy 1962-es fotón.
Solymosinak ugyanis ő volt a fő gyanúsítottja. István a gyilkosság időpontjában 17 éves volt, a Miskolc határában lévő Csorba-tónál ismerhette meg Annát, akiért rajongott, a lány azonban nem vette komolyan a nála 6 évvel fiatalabb, iskolázatlan fiút, amikor neki neves orvosok is csapták a szelet.
István 12 évvel később Budapesten lőtte főbe legjobb barátját, miután az vonakodott részt venni egy miskolci nőgyógyász kirablásában. A gyilkosságra és annak elkövetőjére hamar fény derült, ezt követően került a férfi a Csillagba, ahol előszeretettel beszélt rabtársainak a “tökéletes gyilkosságról”, ami kísértetiesen hasonlított Labancz Annáéra.
Istvánt hazugságvizsgáló gépre kapcsolva kihallgatták, a férfi tagadott, a vizsgálat szerint hazudott. A rendőrök úgy emlékeztek vissza, hogy a gyilkosságra vonatkozó kérdéseknél a poligráf “verte a biztosítékot”.
Az egyik miskolci nyomozónak eszébe jutott, hogy kerítsenek egy 1970-es fényképet Istvánról. A kép megdöbbentő hasonlóságot mutatott a hajnali szemtanú vallomása alapján készített fantomképpel. Fiatal férfiak arcképeiből tablót készítettek, újra behívták a húsz évvel korábban kihallgatott tanúkat. Az azóta férfivá érett hajdani járókelő, aki ugyancsak a nővérszállóról tartott hazafelé, tétovázás nélkül kiválasztotta István képét. Mások a gyilkosság előtti napokban a nővérszálló előtt álldogáló idegenként ismerték fel őt. Ez azonban még mindig nem volt elég a gyilkosság bizonyítására.
Ezek alapján Solymosi csak egy kérdést szeretett volna feltenni a szabaduló Istvánnak az ominózus találkozón: Pista, te ölted meg Labancz Annát?
A mérnök
Bár az ügyet 1990. április 19-én lezárták, volt, akit nem hagyott nyugodni a megoldatlan gyilkosság. A már korábban említett Asperján György író még ebben az évben, belügyminiszter-helyettesi jóváhagyással kikérte a rendőrségi akták másolatait, majd 16(!) éven keresztül kutatott a tettes után. 2006-ban jelentette meg csaknem 400 oldalas dokumentumregényét. A mű nem csak a nyomozati anyagra támaszkodott, hanem Anna levelezésére és naplójára is, amiben arról írt pár nappal halála előtt, hogy egy fiatal mérnök zaklatja.
Asperján György könyve nagy port kavart 36 évvel a gyilkosság után is.
Asperján könyvében ezt a fiatal mérnököt nevezte meg gyilkosként, aki ma nyugdíjasként él Gyöngyösön, ahová évtizedekkel ezelőtt került el Miskolcról, ugyanis a Mátrai Erőműben kapott állást. Bár művét regénynek szánta, mégis valós személyeket nevez meg, így a könyv hatására újra Labancz Anna gyilkosát találgatta a közvélemény. Érdekesség, hogy “Asperján elkövetője” maga is tanúskodott annak idején az ügyben, ezért az író komoly kritikával illette a rendőrség munkáját, akik az író szerint szemet hunytak több fontos körülmény fölött is. Asperján azt is állította később, hogy több, egykori nyomozó is osztja az író feltételezését.
A könyvben megvádolt mérnöknek sem kellett több, be is perelte az írót, akit rekordösszegű kártérítés, 5,5 millió forint megfizetésére köteleztek, valamint 8 év felfüggesztett fogházbüntetést kapott. Asperjánnak a kinyomtatott ötezer kötetből négyezret vissza kellett hívatni a könyvesboltokból, mivel ezeknek a bezúzására nem volt pénze, így azok a szeméttelepre kerültek. Az író a mai napig meg van győződve arról, hogy az igazságot írta le.
“414-szer írta le ügyfelem nevét, akinek két felnőtt gyereke és unokái miatt erkölcsi kötelessége volt tisztázni magát a soha el nem követett bűn alól, hiszen szexuálisan aberrált, pszichopata gyilkosként írta le Asperján. Az író nyugdíjából apránként tiltják le az 5,5 milliós kártérítés összegét.” – nyilatkozott a pert követően a mérnök ügyvédje.
