Szinva Tisza Sziget. BÜSZKÉK VAGYUNK RÁTOK 

„Megsokkoltak, hogy zsibbadt az agyunk.
Elvtársunk, ki még sétálsz, mint a fény,
gondolj reánk, kik fel-le futkosunk
s szitkot morgunk szájunk szögletén.
Lágyult a fejünk, szemgolyónk kemény,
Pártbrossurát legeli a szánk,
örök sötétséget ítéltek reánk
s ha nem butulunk, elbutítanak.

Még harcolunk, de lelkünk oly sivár.
Testvér, segítsd az agymosottakat.
Otthon a szomszéd emleget kötelet,
Klubrádiót hallgat, téma a Kövér:
a csarnok nyirkos kövéről szedett
Metró újság hozzá a nyomaték.

Az asszony szidja fideszes gyerekét
s a szomszédné a gangon kiabál,
hogy Orbántól sosem kapja vissza már
az ellopott milliárdokat.
Tél lesz, ragyog a fagy s az agyhalál.
Testvér, segítsd az agymosottakat.

Gondoljatok a Hiller Pistire,
ki ködgomolyban küld új nyavalyát.
Adjatok Bolgárt, Avart s télire
Hajráemeszpés főnyuszi Fialát!
Küldjetek könyvet, Kendét, ostobát,
mert megőrjít a reformteli éj,
a gázóraolvasó gyötrő szenvedély.
Enyhítsd kínunk, ha sajtós vagy s szabad,
Elvtárs, hisz te vagy a Vörös Segély!
Testvér, segítsd az agymosottakat.

Küzdtünk híven a Gyurcsányferiért
nem tűnhetünk el, nyomnunk kell tovább.
külföldre várnak a földek, a még
magyarnak mondott régi klinikák.
A mozgalom vár, munka és plakát,
hisz értünk van a kizsákmányolás,
szegfű villan, röppen három madár
s lakáson, gyáron kattan a lakat.
Éljen Draskovics, a reformtanács!
Testvér, segítsd az agymosottakat!”