A képen a történelmi panoptikum figurái: a sikeres vállalkozó, naftalinban áztatott kamarai elnök, és a politikai túlélésért küzdő politikus.
Kezdjük tételesen az egyéni teljesítményt értékelni:
K. J. Attila munkássága senkivel sem összemérhető, egyedi siker!
Bihall Tamás az örök túlélő, minden hájjal megkent „lojalista”, valószínű „szőke” hercegsége bérma-keresztapaságot jegyző P. Sándor miatt „pozicionált”.
Csöbör a „non plusz ultra” jelzővel illethető: felülmúlhatatlan országgyűlési képviselő, aki nem a nép, hanem a hatalom képviseletére szegődött!! Szánalommal tekintek a naponta meg-megénekelt FB bejentésére, amikor savanyú rókaszemmel beszámol a Fidesz kormány helyi sikereiről Plemier plánban. (Szakmai észrevételem, ha a nemzedékem korosztályában szimpátiát keres – 20-35 -, ne fotózzák közelről!)

Egy válasz
Hát igen. Az ETL idején kialakított kapcsolatok máig olajozottan működnek. A bűncselekmények elévültek, a börtöncellák meg üresen maradtak.