Skip to content

Menczer Tamás majdnem félrenyelt, amikor meghallotta, Magyar Péter Út a börtönbe című programot hirdetett

Menczer Tamás majdnem félrenyelt, amikor meghallotta, Magyar Péter Út a börtönbe című programot hirdetett

„Peti, az megvan, hogy te mész elől?” – kérdezi Menczer.

„Azt hallom vacsora közben, hogy Magyar Péter elindítja az Út a börtönbe programot. Hát majdnem félrenyeltem a falatot” – így reagált Menczer Tamás a Fidesz kommunikációs igazgatója Magyar Péter szombati beszédére az első Tisza-kongresszus után.

„Peti, az megvan, hogy te mész elől, bennfentes kereskedés miatt, telefonlopás miatt, és a Diákhitelnél történt pénzügyi visszaélések miatt?” – folytatja Menczer Facebook-oldalára feltöltött videójában.



               

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.



6 Comments

  1. Névtelen
    2025.02.16. 16:26

    Megint előugrott a bokorból ez a köpködő kobra? Nektek „csak” annyi a bűnötök, hogy szétloptatok és tönkre tettetek egy országot! Bár akadt volna meg a falat a torkodon, hülyegyerek! 😀

    11
    1
    • Névtelen
      2025.02.16. 17:55

      Ha te mondod 😁😂🤣

      1
      1
  2. Névtelen
    2025.02.16. 17:47

    amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten

    Orbán megmondta; Magyar Peti ellen jó lesz a Menczer Tamás.

    Nem igaza van, igaza lesz

    1
    5
  3. Névtelen
    2025.02.16. 17:48

    Akkor fel kell kérni Szűcs Erát
    Ő már profi volt az „út a munkába” programnál

    és bankvezér is volt.

    2
    0
  4. Névtelen
    2025.02.16. 17:57

    „Magyar Péter biztos benne, hogy sikeres választás után ezek az árkok betemetődnek.

    Tehát, amennyiben a TISZA lesz a kormányzó párt (és Pöti a min.elnök), a megosztottság abbamarad?

    Ez tényleg egy idióta – vagy csak benneteket néz annak .”

    1
    4
  5. Névtelen
    2025.02.16. 18:31

    Üzenet
    .
    „Azt mondják, vénülsz. Szíved sűrű vére
    – ha van szíved – majd egy napon megáll.
    Mondd, pogromok fekete denevére,
    nem volna jó magadhoz térni már?
    Lelked mélyén rohasztó gyűlölet forr,
    s holnap kinő feletted a moha:
    nagyságra törni késő már ilyenkor,
    de jónak lenni nem késő soha.
    Vagy nem gondolod, földi léted estjén,
    hová úgy jövünk, akár a lelenc,
    hogy hol van tőled ama sok keresztény,
    János apostol, Assisi Ferenc,
    kinek szeme sugárzó, tiszta kék volt
    és farkasokat ültetett ölébe,
    vagy Szent Tamás, ki mint a kristály égbolt
    borult elámult hívei fölébe?
    Mind-mind különb volt nálad s többre vitte,
    habár nem váltott bankszámlát a hitre.
    Vagy gondoltál a sok konok magyarra,
    ki úgy virult mint bimbózó magyalfa,
    ki nem törődött záporral és széllel,
    de néma büszkeséggel tört a jobbra,
    mert érces mellel s tiszta homlok-éllel
    már életében lett önmaga szobra?
    Ha rád pillantok, megborzongok s fázok,
    bár jól tudom, hogy balga, aki fél:
    örökké állnak a magyar akácok
    s téged elvisz, mint szellentést, a szél.
    De hogy még jókor érjen lényed bére
    s elébb mint érted a halál izen:
    hadd tűzzelek tollam kemény hegyére,
    melyből nyugtod nem lesz a sírban sem.
    Mert szennyes folt lettél a nagy penészből,
    melyet csapásnak küldött ránk az Ég,
    minden szavad dögbűz a sáskavészből,
    amelytől elpusztul egy nemzedék;
    jó darvaink más tájakon keresnek
    szállást s az ország holtfakóra vált,
    a föld kinyílt, mint bőrtelen, veres seb,
    ahol hazát a zsellér nem talált,
    innét szalad a száműzött szabadság,
    s te azt rugdosod, kit a jog se véd,
    s mivel hazánkat rossz pénzért eladják,
    te is eladod, hitszegő szemét.”
    érted szenvedtük meg a poklok kínját
    s a honfibánat minden szégyenét,
    tőled tántorgott a munkás a járdán
    – az éhség táncoltatta, nem a bor –
    amíg kurjongó kém voltál a vártán
    s pimasz döglégy, kit táplált a nyomor,
    amíg pudvás szád szüntelen zsidózott
    és ellened szállt hadba, aki hős:
    s hogy tudják ezt a boldogabb utódok,
    kiknek neved már nem lesz ismerős:
    ha eljön majd a láncot oldozó nap
    s a nép felosztott földeken tapos:
    hadd hallják, hogy ki volt
    s minden nyilas, hozzád hasonlatos,
    hogy emlékedet vasbunkókkal űzzék
    és úgy fussák, akár a poklok bűzét,
    miközben téged, lenn a föld alatt
    a féreg fúr, a nyálkás, sose renyhe:
    ezért, hogy ott is égessen e vád,
    kellett nekem ma nem-múló rímembe
    szőnöm neved múló gyalázatát.
    Hadd fújják egykor drága iskolások
    s sok-sok hűvös, magyar reggelen,
    avagy hazamenőben, ha a fázós
    alkony kékes lidérce megjelen, –
    boldog, nyugalmas, békés estidőn,
    mikor a kereszt többé nem lesz horgos,
    s csupán az őszi szél üvölt bedőlt
    sírod füvén, te nyomorult
    .
    Faludy György

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük